Idézet az egyik kedvencem – az Erdő-Mező Online blogban 2019. március 5-én megjelent tudósításból: 

„A haza szolgálatában

A Cont-Eco Kft. szombathelyi telephelyén március 28-án együtt ünnepeltek az állami erdőgazdaságok vezérigazgatói, az Agrárminisztérium és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakemberei, és helyi politikusok is. Elsőként Illés Károly, Szombathely alpolgármestere köszönte meg Vargyas Csaba tulajdonosnak, hogy a városban valósította meg a beruházást.

Klasszikus, hurkolt csomózással készített, rugalmas, gazdaságos és ami a legfontosabb; magyar. Ez a Cont-Eco Kft. új terméke, a saját gyártású TORPEDO Flex vadháló, ami a március 28-án átadott gyártósoron készül. A csúcsminőséget az Európai Unió egyik legnagyobb cégcsoportja, a Bekaert által gyártott BEZINAL bevonatos acélhuzal, és a szombathelyi cég mintegy negyed évszázados szakértelme garantálja.”

Eddig a hír…és amiért tollat ragadtam az a következő:

Az egyik szemem nevet és örül:

Egy magyar vállalat mostantól magyar terméket is tud ajánlani a partnerek számára, kiváló minőségben. Személy szerint én nagyon örülök az új gyár termékének. Biztos védelmet jelenthet az autópályák és autó utak-, gyümölcsösök-, belterületi ingatlanok stb. vadtól való megvédésében…és a vad károsítása ellen.

Az átadáson megjelent vendégek összetétele megmutatta, hogy szinte minden ágazatot, politikai fórumot valamilyen szinten érint a vadkerítések felhasználásának köre – lehetősége.

Az erdőgazdaságok igazgatói örülnek a jó minőségű magyar vadhálónak, amivel a rengeteg meglévő mellé még stabilabb-áttörhetetlenebb új és újabb kerítéseket lehet építeni az erdőkbe.

A NAK elnöke hangsúlyozta: „Az ,amit ti csináltok, nagyon fontos” –és hozzátette, hogy a vadkár-elhárításban a kerítés a szükséges rossz, ami nélkül azonban nem lehetne megvédeni az értékeket.” 

Az ünnepség végén az Országos Magyar Vadászkamara Vas MegyeiTerületi Szervezetének elnöke is szót kapott, aki többek között elmondta, hogy „Elfogadjuk, hogy van olyan kultúra, amit nem lehet kerítés nélkül megvédeni”.

Sajnos a földhasználók-erdőgazdák véleményét a kényszerű kerítés használatról ezen a megnyitón nem ismerhettük meg.

A másik szemem sír:

Nagyon szomorú vagyok, mert ebből a hírből is egyértelműen látszik, hogy a mai szemlélettel a  vadkárok megelőzésével kapcsolatban a felső vezetői szinten (minisztérium, NAK, OMVK) nem a károk keletkezésének „OKÁT” – a vadeltartó képesség többszörösét meghaladó vadlétszámot – próbálják csökkenteni, hanem az új és újabb még áttörhetetlenebb kerítések építésével a vad életterét-, táplálkozásának lehetőségét elzárni, előidézve azt, hogy a kerítéseken kívül maradó területeken még nagyobb károk keletkezzenek és az erdőt elhagyva még távolabbi helyeken jelenjenek meg – mert táplálékra szükségük van!  Valahogy nem jól van ez így!

Ahelyett, hogy a meglévő kerítéseket kezdenénk lebontani, mint ahogyan néhány helyen megtörtént, inkább az új kerítések építésében gondolkozunk?

Rosta László: Kerítésbontás Zalában (Fotó: Domján István)

Sajnos az átadáson minden bizonnyal senkinek sem fordult meg a fejében, hogy mi lenne, ha a vadlétszám a vadeltartó képességnek megfelelő lenne, így nem keletkeznének a mostanihoz hasonló kerítés nélkül elviselhetetlen vadkárok és akkor az új gyár nem az erdőkbe-mezőgazdasági kultúrákba építendő kerítésekhez gyártaná a kiváló minőségű vadhálót, hanem sok-sok más egyéb felhasználási területre…

Őszintén bevallom, hogy a mai vadkár helyzet miatt az én szemem nagyon sír…

Üdvözlettel:   Prencsok János