A legutóbbi bejegyzésemben ígéretet tettem arra, hogy a következő hetekben a vad által okozott károkkal és az ezzel kapcsolatos felelősségről fogok írni. A vártnál is több hozzászólást és kérdést kaptam, amit ezúton is köszönök.
Meglepő módon a legtöbben – vadászok is és gépjármű vezetők is – a vad – gépjármű ütközésről szeretnének információkat kapni. A kéréseknek eleget teszek és ebben a bejegyzésben igyekszem ismertetni az ütközésekkel kapcsolatos jogszabályokat és teendőket.
A bejegyzés aránylag hosszúnak tűnik, azonban ajánlom minden gépjármű vezetőnek és vadászatra jogosultnak legalább egyszeri elolvasásra, hogy vaddal való ütközés esetén tudja, mit kell tennie és mire számíthat. A közérthető, egyszerű és pár soros összefoglalás a bejegyzés végén olvasható.
Szeretném leszögezni azt, hogy a vad – gépjármű ütközés felelősségének megállapítása jogi kérdés, amelyben a bírónak van döntési joga. A vadászati és műszaki szakértő elmondhatja véleményét, vizsgálhatja (szinte minden esetben kirendelésre kerülnek a per során) a feleknél az esetleges „felróhatóságot, rendellenességet” ,azonban a szakértői véleményben leírtak csak „segítség a bírói döntéshez”.
Ismertetem az ütközéssel kapcsolatos jogszabályokat, idézek jogi értelmezéseket, bírósági ítéleteket és azokhoz fűzök megjegyzéseket:
Vtv. (vadászati törvény) 75/A. §
„(1)A jogosult a vadászható állat által okozott kárért való felelősség Polgári Törvénykönyvben foglalt szabályai alapján köteles a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt megtéríteni azzal, hogy a vadászatra jogosult ellenőrzési körén kívül eső oknak a vadászati jog gyakorlásán és a vadgazdálkodási tevékenység folytatásán kívül eső okot kell tekinteni.
(2) A vadászható állat által okozott kárért való (1) bekezdés szerinti felelősség és a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség találkozása esetén a Polgári Törvénykönyvnek a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
75. §
(5) A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kártokozó vadfajjal vadgazdálkodási tevékenységet folytat és annak vadászatára jogosult, valamint akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett.”
(Figyelem! Kimaradt : „ illetve akinek a vadászterületéről a vad kiváltott.)
Ptk. 6:563. § [A vadászható állat által okozott kárért való felelősség]
„(1) A vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületéről a vad kiváltott.
Vadkarinfo: A Ptk-ban benn maradt: „akinek a vadászterületéről a vad kiváltott.” Ez azt jelenti, hogy a kárfelelősség Ptk. szerinti vizsgálata esetén a bíróság ezt is figyelembe veheti.
(2) A vadászatra jogosult mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.
Vadkarinfo: Új pont, a vadászatra jogosult felelősség alóli mentességégének lehetősége!
(3) A kártérítési követelés három év alatt évül el.”
Az új Ptk. a veszélyes állat tartójának és a veszélyesnek nem minősülő állat tartójának felelőssége körében tartalmát tekintve továbbra is megőrzi a régi Ptk. szabályait.
Összefoglalva az új Ptk. 6:563 §-a az alábbi károkozások esetén lesz irányadó:
a) A Vtv. 75. § (1) bekezdésében felsorolt vadfajokon (gímszarvas, dámszarvas, őz, vaddisznó, muflon, mezei nyúl, fácán) kívül valamennyi vadászható állat által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban okozott károk;
b) A mezei nyúl és a fácán által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban okozott károk, kivéve a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott károkat,
c) Valamennyi vadászható állat által a mezőgazdaságon és erdőgazdálkodáson kívül okozott károk.
(Idézetek Döme Attila :Polgári Jog folyóirat 2016/12. számából)
„Az új Ptk.6:563. §-a egy, a magánjogi kódexben újonnan megjelenő felelősségi tényállást vezetett be, nevezetesen a vadászható állat által okozott károkért való felelősséget.
Kapcsolódó szabályokat tartalmaz ugyanakkor egy, az új Ptk.-n kívüli norma, a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.),amely az új Ptk. hatálybalépésével egy időben szintén módosult. A Vtv. korábbi,a Ptk. hatálybalépésével egy időben hatályon kívül helyezett 75. § (3) bekezdése szerint a vadászatra jogosult a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint volt köteles megtéríteni a károsultnak a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt. A Vtv. egy új címet („A vadászható állat által okozott kár”) és egy új szabályt is kapott, a 75/A. §-t, melynek értelmében: „A jogosult a vadászható állat által okozott kárért való felelősség Polgári Törvénykönyvben foglalt szabályai alapján köteles a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt megtéríteni.” E szabály a Ptk.6:563. §-ára utalt.
Míg tehát a korábbi szabályozás a Vtv. és végrehajtási rendelete hatálya alá tartozó vadon élő állatok által – az ún. vadkárral le nem fedett, vagyis a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül – okozott károk tekintetében csak egy utaló szabályt tartalmazott, amely a korábbi Ptk. veszélyes üzemi felelősségére utalt, addig a Ptk. 6:563. § (2) bekezdése egy önálló mentesülési „lehetőséget” tartalmaz, amely szerint
„A vadászatra jogosult mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.”
E változás szerint tehát, míg korábban a mentesülés a veszélyes üzemi felelősség szabályához igazodott és ennek megfelelően csak akkor volt lehetséges, ha a kárt „olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik”, addig az új szabály szerint olyan elháríthatatlan ok is elegendő, amely a vadászatra jogosult ellenőrzési körén kívül esik. Így felmerült a kérdés, hogy amennyiben a vadászatra jogosult felelősségére már nem mechanikusan a veszélyes üzemi felelősséget alkalmazzuk, hanem egy ahhoz ugyan hasonló, mégis, legalább egy lényegi ponton eltérő önálló felelősségi alakzatot, akkor vajon a vad és gépjármű ütközését lehet-e továbbra is veszélyes üzemek találkozásának tekinteni.
Fuglinszky Ádám a Kártérítési jog című, a HVG-ORAC Kiadó „Új magánjog” sorozatában frissenmegjelent, a témát alaposan elemző művében azt az álláspontot foglalta el, hogy a vad (vadászható állat) és a gépjármű „találkozásából” eredő károkra a veszélyes üzemek találkozásának szabályait (6:539. §) kell alkalmazni. Most kiderült, helytállóan: a jogalkotó is észlelte a rendelkezés körüli bizonytalanságot, és a 2015. május 5. napján hatályba lépett 2015. évi L. törvénnyel módosította a vadászati törvényt. A módosított 75/A. § az alábbiak szerint rendelkezik:
(1) A jogosult a vadászható állat által okozott kárért való felelősség Polgári Törvénykönyvben foglalt szabályai alapján köteles a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt megtéríteni azzal, hogy a vadászatra jogosult ellenőrzési körén kívül eső oknak a vadászati jog gyakorlásán és a vadgazdálkodási tevékenység folytatásán kívül eső okot kell tekinteni.
(2) A vadászható állat általokozott kárért való (1) bekezdés szerinti felelősség és a fokozott veszéllyeljáró tevékenységért való felelősség találkozása esetén a Polgári Törvénykönyvnek a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
A módosítás tehát megerősíti azt az álláspontot, hogy: a gépjármű és a vad találkozására, ütközésére továbbra is a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabály alkalmazandó.
Ptk. 6:539. §-a tartalmazza a következőket: „(1) Ha veszélyes üzemek egymásnak okoznak kárt, az üzembentartók felróhatóságuk arányában kötelesek a másiknak okozott kárt megtéríteni. Ha nem az üzembentartó a tényleges károkozó, az üzembentartó a kár megtérítésére a tényleges károkozó magatartásának felróhatósága alapján köteles. (2) Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel,a kárt az köteles megtéríteni, akinek fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében a kár bekövetkezéséhez vezető rendellenesség merült fel. (3) Ha az egymásnak okozott kár mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, vagy ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát – felróhatóság hiányában – mindegyik fél maga viseli. (4) E § rendelkezéseit kell alkalmazni az üzembentartók egymás közötti viszonyában abban az esetben is, ha több veszélyes üzem közösen okoz kárt, azzal, hogy felróhatóság és rendellenesség hiányában a kárt egyenlő arányban viselik.”
A vadászható állat és a gépjármű összeütközéséből eredő károkért való felelősség megítélésének lényegi jogszabályi alapja tehát a 2013. évi Ptk. 6:539. §-a. Ez – az 1959-es Ptk. 346. §-hoz hasonlóan – a veszélyes üzemek által egymásnak okozott kárfelelősséget a felróhatóság alapján, annak mértékéhez viszonyítva osztja meg a részes felek között. Ha felróhatóság egyik oldalon sem mutatkozik, akkor a kár bekövetkezéséhez vezető– az egyik veszélyes üzem körében előfordult – rendellenesség alapozza meg a kárfelelősséget. Kölcsönös rendellenesség esetén a rendellenességek összemérésére már nem ad lehetőséget, ilyen esetben a rendellenesség fokától függetlenül mindegyik fél viseli a saját kárát, ugyanúgy, mint amikor egyik oldalon sem volt rendellenesség. Az egymással szembeni kárfelelősség fennállta tehát két lépcsőben vizsgálandó. Először, hogy mutatkozik-e felróhatóság, és ha igen, melyik oldalon milyen mértékben. Ha felróhatóság mutatható ki bármelyik oldalon, önmagában ez alapján elbírálható a kárfelelősség. Felróhatóság hiányában viszont a második lépcső következik: annak vizsgálata, hogy bármelyik oldalon mutatkozik-e rendellenesség. Megtérítési kötelezettség csak abban az esetben állapítható meg, ha rendellenesség kizárólag az egyik oldalon mutatható ki: Ha egyiken sem, vagy mindkettőn: egyik félnek sincs térítési kötelezettsége.
Veszélyes üzemet nem folytató harmadik személy károsult irányában a veszélyes üzemek üzembentartói egymás között egyenlő arányban felelnek a veszélyes üzemi felelősség (Ptk. 6:535−6:538. §) szabályai szerint
Felróhatóság a vadászatra jogosult oldalán
A vadászatra jogosult felelősségének alapja a kármegelőzési kötelezettség elmulasztása. Ennek boncolgatását a bírói gyakorlat annak vizsgálatával kezdi, hogy a károk megelőzése érdekében kezdeményezte-e a vadveszélyes útszakaszra veszélyt jelző közúti, vasúti jelzések elhelyezését, megfelelő védelmi berendezések létesítését. Ennek elmaradása önmagában megalapozza a felróhatóságát és ezáltal a felelősségét (BDT2000. 139., BDT1999.28.).
Volt rá eset, hogy a vadveszélyt jelző tábla kihelyezésre került, a bíróság mégis megállapította az alperes felelősségét. Rendőrségi adatok alapján megállapította, hogy a releváns útszakaszon 2 éven belül 9 hasonló baleset történt, egyik esetben sem merült fel adat a gépjárművezető közlekedésrendészeti szabályszegésére, a szakértői véleményből pedig megállapította, hogy a perbeli baleset helyén váltó (vadcsapás) nem alakult ki. Következtetése szerint a „balesetek gyakorisága bizonyítja, hogy nem elégséges a kár megelőzése érdekében az, hogy az úton elhelyezik a veszélyt jelző táblát, ezen kívül szükség lenne megfelelő védelmi berendezések létesítésére is. Mivel az alperes ezt ezidáig elmulasztotta, ezért a kár elhárítása érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható lenne.
A vadászatra jogosult felróható magatartásának minősíthető, ha a vad gépjárművel közúton, illetve vasúti járművel közforgalmú vasúti pályán történő ütközése közvetlenül a vadászat miatt következik be és felróható különösen, ha amiatt következik be, mert a jogosult a közút, illetve a közforgalmú vasúti pálya száz méteres körzetébe mesterségesen telepített és működtetett vadetetővel, sózóval, szóróval, itatóval, dagonyával vagy művelt vadfölddel a vadat odaszoktatta.
Felróhatóság a gépjárművezető oldalán
A gépjárművezető felróhatósága értelemszerűen a közlekedésrendészeti szabályok betartásának hiányában kereshető. De közlekedési szabályszegés nélkül is tanúsíthat felróható magatartást: „a veszélyt jelző tábla hiánya nem jelenti egyébként azt, hogy a gépjármű vezetőjének nem kell tekintettel lennie a helyszín adottságaira (pl. tudomása van arról, hogy az adott útszakaszon gyakran látni álló-átszaladó vadat). Felróhatóság lehet még: lejárt jogosítvány, lejárt műszaki, alkohol fogyasztás, gyorshajtás, kopott gumik, hibás fékek, stb.
A felsorolt jogszabályok tartalmát megpróbálom nagyon röviden és közérthetően összefoglalni:
A mezőgazdálkodáson- és erdőgazdálkodáson kívül okozott károkért a jogosult továbbra is kárfelelősséggel tartozik
A gépjármű és a vad találkozására,ütközésére továbbra is a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabály alkalmazandó (ismertetésre került).
Az ütközésnél vizsgálni kell a feleknél a felróhatóságot és a rendellenességet. A kárfelelősség ezen körülmények ismeretében osztható- vagy állapítható meg valamelyik félre vonatkozóan.
Ptk. 6:563. § (2) bekezdése egy önálló mentesülési „lehetőséget” tartalmaz, amely szerint
„A vadászatra jogosult mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.”
A gépjármű vezetőjének ütközés utáni legfontosabb teendői:
A vadászatra jogosult ütközés utáni legfontosabb teendői:
Bízom abban, hogy a felsorolt jogszabályok, jogi értelmezések, bírósági ítéletek ismertetésével és a hozzájuk fűzött észrevételeimmel segíteni tudok a vaddal való ütközés utáni teendők kezelésében, a kárfelelősség egyezséggel történő megállapításában.
Üdvözlettel: Prencsok János
Ezzel a megközelítéssel vitatkoznék .. Ezek szerint az élő vad (mondjuk gímszarvas bika) által okozott mezőgazdasági kárért sem lenne jogos a vadászatra jogosultat felelősségre vonni , mert a károkozáskor ez a vadfaj nem vadászható (idényen kívül vagyunk ) .. messze vezetne a vita!
Kedves Dénes! Köszönöm a hozzászólást. Abban a megközelítésben valóban sokáig mehetne a parttalan vita…de…a “nem vadászható” nem vadászidényt jelent, hanem azt, hogy Magyarországon az a vad, amelyik ütközött nem vadászható…pl. a medve. A vadászidény nem befolyásoló tényező…Üdv. Prencsok János
jÓ A TÁJÉKOZTATÁS! KÖSZÖNJÜK!
JTamás Says :
április 29, 2019 at 7:07 de.Köszönet a rèszletes és aprólékos összefoglalásért!
Jogi szempontból engem továbbra is az zavar a legjobban, hogy az èlő vad az államè, az elejtéssel kerül a vadàszatra jogosult tulajdonàba.
Az állam tulajdona által magántulajdonban okozott kàrért egy harmadik alanyt, a vadászatra jogosultat sikerült törvènyi alapon helytállásra kötelezni.
Ez nekem akàrhogy is, de nem tűnik fairnek. Pèldaként azt szoktam mondani, kèpzeld el, a gyerekem berúgja labdával az ablakod, de a kárt a házad tervezője kéne àllja. Vagy az önkormànyzat, ahol a hàzad áll.