Kedves Olvasóim és Követőim!
A FELHÍVÁS óta közel két hónap telt el és a Vadászatra jogosultak, a Földhasználók és az Erdőgazdák is több megfontolásra érdemes törvény- és rendelet módosító javaslatot küldtek és folyamatosan küldenek a vadkárinfóhoz. Ezek között egyre több számos olyan javaslat is érkezik, amelyeket korábban már ismertettem. Ebben a részben összefoglalom az eddig beérkezett észrevételeket és ezzel elkerülhetőek lesznek az ismétlések és inkább a még érintetlen, de módosítást igénylő jogszabályi pontok kerülhetnek ismertetésre.
Idézem a Vtv. vagy Vhr. azon pontját, amelyre az észrevételek érkeztek és ezeket összefoglalom, egyenlőre kommentár és az általam javasolt jogszabályba való elhelyezés nélkül.
Észrevételek – javaslatok
Vtv.79. §273 (1) A föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében köteles
c) a károkozás csökkentése érdekében közvetlenül az erdősült terület mellett található, mezőgazdasági tábla esetén gondoskodni arról, hogy az erdősült terület szélétől legalább 5 méter szélességben olyan mezőgazdasági kultúra kerüljön termesztésre, amely magassága alapján lehetővé teszi az erdőből kiváltó vad észlelését és vadkárelhárító vadászatát;
Az út bele számít-e az 5 méterbe? Az is kérdés, hogy esetleg melyik számít bele, a helyrajzi számos út vagy esetleg a kitaposott út is? Ezt egyértelműen pontosítani kellene a törvényben.
Mi a helyzet az 5 méterrel, ha villanypásztort vagy tartós kerítést építünk az erdő mellé?
Kötelező-e bevetni az 5 méteres sávot, vagy elég az, ha kihagyásra kerül?
Akkor is ki kell hagyni az 5 métert, ha alacsony növésű növényt termesztünk az erdő mellett? A törvényből ezt nem lehet kitalálni. Hány centinél van a meghagyható növény magasságának a határa? Valami magasságot meg kellene adni a törvényben.
Vtv.78. §272 (1) A vadászatra jogosult a károk megelőzése érdekében köteles
(3) Ha a vadászatra jogosult a jóváhagyott éves vadgazdálkodási tervben a gímszarvasra és a vaddisznóra előírt elejtési tervszámokat nem teljesíti, akkor a következő vadászati évben a bekövetkezett vadkár teljes egészében a vadászatra jogosultat terheli.
A (3) pont megfogalmazása szerint pl. 2020. 02.28-ig a vadászatra jogosult nem teljesítette a vaddisznóra előírt tervszámot, ezért 2020. 03. 01 – 2021. 02. 28-ig a területén bekövetkezett vadkár teljes egészében őt, a jogosultat terheli. Itt keletkezett egy joghézag, mert :
Vtv.79. §273 A föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében köteles
(3) Ha a föld használója e törvény szerinti, rendes gazdálkodás körébe tartozó közreműködési kötelezettségének szakszerű és a károk elhárítására, csökkentésére alkalmas módon az (1) bekezdés a)–g) pontjaiban foglaltak szerint nem tesz eleget, a vadkárt a föld használójának a terhére kell figyelembe venni.
Amennyiben az adott évben a vadászatra jogosultnak kell a keletkezett vadkárt megtérítenie, azonban a földhasználó ebben az időszakban az (1) bekezdés a) – g) pontjaiban foglaltaknak nem tesz eleget, így a vadkárt a föld használójának terhére kell figyelembe venni.
Felmerül a kérdés: ebben azesetben kell-e vadkárt fizetni? Véleményem szerint a Vtv.78.§ (3) bekezdését is és a Vtv.79.§ (3) bekezdését is szükséges lenne kiegészíteni azzal, hogy a leírt esetben 50-50 %-os a kárfelelősség és a vadászatra jogosultnak csak a kárérték 50 %-át kell megtérítenie.
A Vtv. 79.§ (3) bekezdésében leírtak vizsgálatánál ezt a pontot feltétlen ki kellene egészíteni, hogy a szakértőnek kötelezettsége legyen nyilatkoznia a közreműködés hatékonyságáról és a kirendelőnek figyelembe kellene venni a kárfelmérést végző szakértő véleményét abban a tekintetben, hogy a földhasználó által végzett közreműködés mennyire volt alkalmas a kár megelőzésére vagy csökkentésére (kármegosztás %-a).
A kár megállapítása Vtv.81.§
(4a)282 A vadászatra jogosult, illetve a föld használója az egyezség meghiúsulása esetén három munkanapon belül kérheti másik szakértő kirendelését a költségek előlegezése mellett. Ebben az esetben a kárral érintett földterületen lévő termények betakarítására csak az újabb szakértői vizsgálat befejezése után kerülhet sor.
Véleményünk szerint egy másik szakértő kirendelésével csak meghosszabbodik a bejelentéstől az arathatóságig eltelt idő. Így is hetek telhetnek el abban az esetben, ha mindenki betartja az előírt határidőket. Ne lehessen jegyzői szakaszban még egy szakértőt kirendelni. Ha veszekedős esetről van szó, úgyis bíróság lesz a vége.
Nem tartjuk jónak azt, hogy újabb szakértőt lehet kirendelni! Inkább olyan szakértők legyenek, akik jól végzik a munkájukat és ne merüljön fel a hozzá nem értésük vagy valamelyik irányban az elfogultságuk! Ráadásul az eltelt napokban még nő is a kár, még többet kell fizetnünk.
A hatályos jogszabály szerint egyezség híján újabb szakértőt rendelhet ki a jegyző. Ez a pont több sebből is vérzik.
Újabb szakértő kirendelése esetén legkevesebb 10 -14 nappal is meghosszabbodhat az aratásig eltelt idő (kirendelés – kárfelmérés – Jegyzőkönyv leadási határideje – felek összehívása egyeztetésre ) és még fenn állhat az egyezség hiánya, amely nagyobb kárérték esetében bírósági keresetet jelenthet. Sajnos e nélkül is nagyon hosszú a kárigény bejelentésétől az aratásig eltelt idő, még akkor is, ha minden határidőt betartanak! Az eltelt időszakban a termény minősége romolhat, túlérés miatt nőhet a betakarítási veszteség és nőhet a kár mértéke is.
Az újabb szakértő bevonásával megnő a szakértői díj miatti költség.
A jogalkotó ezzel a lehetőséggel „segíteni akar a feleknek” a minél objektívebb szakértői vélemény elkészíttetésével, azonban véleményem szerint ezzel az időhúzással mindkét félnek csak árt.
A társadalmi szemlére kiadott vadkárfelmérési útmutatókban olvastuk, hogy javasolják benne a megfelelő szaktudással rendelkező szakértők képzésének fontosságát és szükségszerűségét. Ezt tegye kötelezővé a törvény vagy rendelet és akkor (mert a szubjektív szakértői munkákra sajnos nagyon sok példa van) meg lehet bízni a szakértőkben is. Bíróságon sincs lehetőség másik bíró kijelölésére, ha valamelyik félnek nem tetszik az ítélet –csak fellebbezési lehetőség van.
Szintén abban a vadkárfelmérési útmatatóban olvastuk, hogy javasolják egy „minősítő vagy felülvizsgáló bizottság” létrehozását, amely ellenőrizné a szakértőket panasz esetén vagy akár rendszeres időközönként. Ennek kötelezővé tételét is javasolom a törvénybe vagy rendeletbe
Tekintettel arra, hogya Vtv és a Vhr. nem tekinti (kimaradt) a gyepekben okozott kárt vadkárnak, ezért annak megtérítését a Ptk. 6:563.§ (Vadászható állat által okozott kárért való felelősség) szerint lehet kezdeményezni.
Gyepek kérdése
Vtv.75. §265 (1) A vadászatra jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles a vad által okozott kárt (a továbbiakban: vadkár) a károsultnak megtéríteni.
(2) Vadkárnak minősüla) a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, avaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá…
Vhr. 82. §201 .
(2) A Vtv. 75. § (2) bekezdésének alkalmazásában mezőgazdaságban okozott vadkár a vad táplálkozása,taposása, túrása vagy törése következtében a szántóföldön, a gyümölcsösben és a szőlőben a mezőgazdasági kultúra terméskiesését előidéző károsítás…
A földterületek művelési ág szerint szerepelnek a tulajdon lapokon és a gyepet elkülönítik a szántótól, így a gyepben vad által okozott kárt a törvény nem nevezi „VADKÁRNAK” (Vtv. 75. §) ,ezért a kárt a Vtv. 75/A. §-ban megjelölt Ptk. vad által okozott károkkal kapcsolatos jogszabályainak hatáskörébe helyezi, amely a következő:
Ptk.6:563. § [A vadászható állat által okozott kárért való felelősség]
„(1) A vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületéről a vad kiváltott.
Javasolom, hogy a Vhr. 82. § (2) pontba a mezőgazdaságban okozott vadkárok közé kerüljön be a gyep is, mert gyepgazdálkodás is mezőgazdasági tevékenység.
Javasolom, hogy a gyepek is kerüljenek be a vadkárok közé (Vhr. 82. § (2) pontba).
A helyzet tisztázásához módosítani kellene a Vhr. 82. § (2) pontját azzal, hogy vadkár a telepített gyepekben okozott kártétel is.
Véleményem szerint a telepített gyepeket is (gyepgazdálkodás) mezőgazdaságban okozott kárként kellene nevesíteni a Vhr. 82. § (2) pontban. Az ősgyepekben okozott károkat pedig továbbra is a – Ptk. 6:563. § [A vadászható állat által okozott kárért való felelősség]- alapján kellene kezelni.
Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény módosítása
Az erdészeti létesítmény
15. § (1) Erdészeti létesítménynek minősül a legalább részben erdőben található vagy ahhoz csatlakozó…
(6) Vadkárelhárítási célból erdei kerítés csak abban az esetben létesíthető, ha a vadászati hatóság véleménye alapján az erdőtelepítés, erdőfelújítás védelme a vadállomány apasztásával vagy más vadkár-elhárítási módszerrel nem biztosítható. A vadkárelhárító kerítés létesítése meghaladja a rendes erdőgazdálkodás körét.
(Erdő tv. 15§ (6) “A vadkárelhárító kerítés létesítése meghaladja a rendes erdőgazdálkodás körét”
Javasolom, hogy az erdőtörvényben egészítsék ki a 15.§ (6) bekezdését azzal, hogy a kerítés építés a vadászara jogosult kötelezettsége legyen ugyan úgy, mint a mezőgazdaságban a villanypásztor építése.
Vitánk van a gazdával, mert egy erdő – szántó találkozásánál vadhálós kerítést akar építeni, amely 1,5 km hosszú és itt az erdőben lesz tarvágás is. Tisztázni kellene azt, hogy ez a kerítés ebben az esetben tartós vadkárelhárító kerítés, vagy erdővédelmi kerítés. A meglévő törvényekből (Vtv. 29.§ (4) és Etv. 15.§ (6) ez nem derül ki. Ki kellene egészíteni a törvény ide vonatkozó pontjait ezzel a kitétellel.
Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény módosítása
Az erdészeti létesítmény
15. § (1) Erdészeti létesítménynek minősül a legalább részben erdőben található vagy ahhoz csatlakozó…
(6) Vadkárelhárítási célból erdei kerítés csak abban az esetben létesíthető, ha a vadászati hatóság véleménye alapján az erdőtelepítés, erdőfelújítás védelme a vadállomány apasztásával vagy más vadkár-elhárítási módszerrel nem biztosítható. A vadkárelhárító kerítés létesítése meghaladja a rendes erdőgazdálkodás körét.
Etv. 4. §
(2) A vadkárelhárító kerítés létesítése meghaladja a rendes erdőgazdálkodás körét, ezért a (3) bekezdésben említett kivétellel csak abban az esetben létesíthető, ha a vadászati hatóság véleménye szerint az erdősítés védelme a vadállomány apasztásával, vagy más vadkár-elhárítási módszerrel nem biztosítható.
(3) Nem minősül kerítésnek az öt évet meg nem haladó időre létesített vadkárelhárító villanypásztor és a makktermés védelme érdekében létesített 120 cm-nél nem magasabb vadkárelhárító kerítés, de létesítésüket az erdészeti hatósághoz előzetesen be kell jelenteni.
Az erdőgazdáknak problémát jelent a „rendeserdőgazdálkodás körének” meghatározása. Sajnos ennek deffiniálása sehol nem található és jó lenne, ha ez valahol, például az Etv –ben le lenne írva, például az Etv. (2) pontjának folytatásaként.
Ma a hazai jogrendben _SEHOL_SINCS_MEGHATÁROZVA_ az, hogy mi a rendes földhasználat Mitől rendes a rendes, meddig rendes, (hogyan lesz rendetlen, rendtelen, vagy hogyan válik azzá?), mikor változik meg a rendes és megváltozás esetén mikortól válik ismét rendessé?
Életszerűen:
Adott egy pl. szántó. Amíg szántják/vetik/aratják rendes a földhasználat.
Beerdősítik. Megváltozik a földhasználat, a tulajdonos egyfajta befektetést gyakorol.
Mikortól válik ismét rendessé a megváltozott földhasználat?
– első kivitel erdészeti hatósági átvezetésétől?
– művelési ág jogerős megváltoztatásától?
– erdősítés befejezésétől?
– revíziótól?
Nagyon nem mindegy és teljes az ún.”ex-lex” állapot.
Még az is lehet, hogy ezt nem Vtv, hanem Ptk.szinten kell kezelni, de kezelni szükséges, …muszáj, …kell.
Vhr. 14. § A Vtv. alkalmazásában vadgazdálkodási létesítménynek, berendezésnek minősülnek a következők: a vadászterületen mesterségesen létesített vadetető és dagonya, takarmánytároló, sózó, vaditató, épített les, vadaskerti kerítés, épített vadbefogó, vadkárelhárítást szolgáló kerítés és más műszaki létesítmény, apróvad tenyésztésére szolgáló létesítmény, amennyiben azok megfelelnek a műszaki és biztonsági követelményeknek.
A vadászatra jogosult vad- és élőhelyvédelmi feladatai *
Vhr. 34. § (1) * A vadászatra jogosult köteles a vadászterületén élő vadállományt, annak biológiai sokféleségét fenntartani,valamint a vad és élőhelyének őrzéséről gondoskodni.
(3) * A vadászatra jogosult a föld tulajdonosának, használójának előzetes hozzájárulásával a vad és élőhelyének védelmét szolgáló létesítményeket, berendezéseket állíthat fel.
Korábban volt egy szabályozás, amely korlátozta egyes vadászati berendezések elhelyezésének lehetőségét erdőfelújítási kötelezettség alatt álló erdőrészlet esetén, védőtávolság meghatározással. Ez az 1996-os szabályozással nyomtalanul eltűnt.
Ez – úgy vélem – továbbra is helyén való lenne.
A szóró, az aktív vadföld nem való erdőfelújítás közelébe. A kerítés ezen a gondon sokszor nem segít. A sózót már nem látom problémásnak.
Hozzá kell tenni, hogy egy célszerű szórózás/szóróztatás egy fokozatos erdőfelújításban sem feltétlen az ördögtől való, mert jól alkalmazva segítHET kilőni a vadat és ezáltal lehet vadkárt elhárítani, amíg jól használják és nincs érdemi vadkár.
.Ámde ehhez a jogosult erdészeti szakszemélyzet kárbejelentése gyakorlatilag vétőjogot kell maga után vonhasson a berendezés fenntartására, hatóságilag rögzített határidővel (pl. két év).
(JESz megállapítja a kárt, erdőfelügyelő ellenőrzi, hatósági intézkedés keretében megszüntetteti a szórót (de ki? az erdőfelügyelő, a vadászati hatóság?), majd amikor minden rendben már melyik hatóság engedélyezi (kell-e hozzá hatóság, vagy csak elég a végrehajtási bírság intézménye, no meg a tiltás elmúlása, elévülése)?
Szóval: szerteágazó a dolog, kellő körültekintést igényel, de ez nem jelenti azt, hogy ne kéne vele foglalkozni.
Javaslat : Vhr. 34. § (3) * A vadászatra jogosult a föld tulajdonosának, használójának előzetes hozzájárulásával a vad és élőhelyének védelmét szolgáló létesítményeket, berendezéseket állíthat fel, amelyek a felújítandó területtől 200/300 m védőtávolságnál közelebb nem lehetnek.
A Vtv. 75. § (2) bekezdése alkalmazásában erdőgazdálkodásban okozott vadkár az erdősítésben a vad rágása, hántása, túrása, taposása, törése által a csemeték elhalását előidéző, vagy a csúcshajtás lerágásával, letörésével a csemeték fejlődését akadályozó, továbbá az erdei magok elfogyasztása által a természetes erdőfelújulás elmaradását okozó károsítás. A kár pénzértékben történő megállapításához a károsított erdőrészlet értékét kell alapul venni.
Olvastuk a szemlére bocsájtott vadkárprotokolt és abban az erdőkárok felmérése is szerepelt. Úgy tapasztaltam, hogy az abban lévő számításokhoz a Vtv. 75.§ (2) bekezdésének utolsó mondatát is igazítani kellene, amennyiben az ott bemutatott számítási módok kerülnek elfogadásra és kiadásra.
Kényes téma kerül terítékre ezen a héten, mert nagyon sok tiltakozó hozzászólás érkezik a 10 % „természetes önfenntartási érték” alkalmazásáról.
Vtv.75. §265 (1) A vadászatra jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles a vad által okozott kárt (a továbbiakban: vadkár) a károsultnak megtéríteni.
(2) Vadkárnak minősül
a) a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá
b) az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben
okozott kár tíz százalékot (a továbbiakban: természetes önfenntartási érték) meghaladó része.
(4) Nem tekinthető vadkárnak és így a vadkár számításánál nem vehető figyelembe a megújuló természeti erőforrásnak és nemzeti vagyonnak minősülő vadállomány életfeltételeinek kielégítésére szolgáló, a (2) bekezdés szerinti természetes önfenntartási érték.
Eddig 5 %-ot kellett lenyelnünk a vadkárokból, de az új törvényben ezt már 10 %-ra emelték! Miért kell nekünk eltartanunk az állam vadját? Éppen elég bajunk az, hogy károkat okoznak a földjeinken. Inkább azt a 10 %-ot töröljék el vagy csökkentsék le 1-2 százalékra.
Szerintem az 5 % is túlzott és jogtalan volt és biztosan azért emelték 10 százalékra, hogy a vadásztársaság helyett mi fizessük az ő vadtartásukat, amiből csak nekik van hasznuk, nekünk semmi. A vadásztársaságok vadásznak, mi pedig etessük a vadat és még fizessünk is a társaságnak? Ezt nem tartom igazságosnak! Ezt tegye ki a vadkárinfo!
Az új törvény még jobban kedvez a vadászoknak, még nagyobb költséget kényszerít a gazdákra és még nagyobbat (10 %) kell nyelnünk a károk miatt azért a vadért, ami végül a vadászoké lesz. Folytassák a vadgazdálkodást úgy, ahogy az a törvényben is le van írva és akkor nem lesznek ilyen milliós vadkárok! Nem fogadjuk el ezt a 10% kötelező önrészt.
Fizesse meg a vadásztársaság, akinek haszna van a vadból. Ki engedte ezt elfogadni a kamarából? Talán olyan vezetők, akik maguk is vadásznak? Tegyenek valamit a tagság érdekében úgy, hogy töröljék el vagy csökkentsék ezt a 10 százalékot!
Miért sírnak a gazdák a 10 % miatt? Kapnak az államtól annyi támogatást a földjeik után, hogy még többet is le kellene levonni a vadkárból! Inkább védjék meg a földjeiket és akkor nem lesz 10 % levonás.
Szerintem túlzott a gazdák büntetése ezzel a 10 % önfenntartási érték beszámításával. Ha nekünk is hozzá kellene járulnunk a magyar vadállomány fenntartásához, akkor nekünk is kellene részesülnünk annak hasznából, ne csak a vadásztársaság. Az a 10 % nagyon sok! Még az 1-2 százalék is nagy jóindulat a földművesek részéről. Töröljék el vagy csökkentsék le ezt a gazdákat sújtó „adót”.
Nem értek egyet a törvény által előírt 10 % – os önfenntartási érték ránk erőltetésével. Egyetértek azzal, hogy a honos állatfajok is nemzetünk közös örökségét képezik és mindenkinek kötelessége ennek fenntartásához és védelméhez hozzájárulni. A vad az állam tulajdona és azzal a vadászatra jogosultnak kell a törvényben szigorúan meghatározott módon gazdálkodnia. Amennyiben a vadászatra jogosult jól gazdálkodik, abban az esetben tevékenységéből bevétele keletkezik. A gazdálkodás másik oldala a költségek fedezete. Amennyiben a vadászatra jogosult jól végzi munkáját, akkor nem keletkezik vadkár a területén, illetve amennyiben mégis, abban az esetben a bevételeiből a vadkárt ki tudja fizetni. Miért kell a földhasználónak a „rosszul” gazdálkodó vadászatra jogosult helyett – aki egyértelműen a magas vadlétszám miatt nem tudja megvédeni az erdőt, a mezőgazdasági területeket – a károkból önrészt fizetnie? Szerintem ez nem jó megközelítése a nemzeti kincset jelentő vad mindenki által kötelező fenntartásának. Az a földhasználó, akinek soha nincs kára, az ebben a formában nem nyújt táplálékot a vadnak és nem fizet 10 % önrészt: Igazságos ez? Aki a vadkáros földeken eteti (nem önszántából) a vadat ezen felül még önrészt is fizessen!? Nem ritkák a milliós károk, amelyeknek több százezer forint is lehet a 10 %„önrésze”. Ezek az összegek bizony esetenként nagyon is hiányozhatnak a gazdák bevételeiből. Vannak olyanok, akik a túltartott, éhes és táplálkozni kénytelen vadállomány miatti költséges, de mégis eredménytelen vadkármegelőzés mellett még 10 százalékot is fizetnek a társaságnak, míg a szomszéd egy forintot sem fizet (sok oka lehet annak, ha valakinél nincs vadkár)? Szerintem ez sehogy nincs így jól, igazságtalan az, hogy a rosszul gazdálkodó vadászatra jogosult miatt/ helyett mi etessük a vadat és még önrészt is fizetünk ezért, úgy, hogy a vadból haszna csak a vadászatra jogosultnak keletkezik.
-Egyik javaslatom az, hogy természetesen a földhasználók is járuljanak hozzá a honos vadállomány értékeinek fenntartásához. mégpedig úgy, hogy kerüljön megállapításra egy Ft / ha kötelező hozzájárulás, a jelenlegi kötelező 10 % önfenntartási érték helyett. Így a teher a földek nagyságának alapján arányosan oszlik meg a gazdák között, mindenki fizet hozzájárulást és ez többek között a vadászatra jogosultakat is jobban ösztönözné a törvény által leírt módon, a vadeltartó képességnek megfelelő vadlétszámmal történő vadkárok nélküli vadgazdálkodás folytatásához.
-Másik javaslatom az lenne, hogy ne legyen területbérleti díj (amiért úgyis csak filléreket kapunk), ez maradjon a vadásztársaságnál és mi ezzel járulunk hozzá a vadállomány fenntartásához és a hozzájárulásunk ebben a formában is terület arányos.
Tisztelt Szakértő Úr! Bízom abban, hogy hozzászólásomat a földhasználók érdekében megjelenteti az egyik bejegyzésében és esetleg elindul egy kezdeményezés és vita a kötelező 10 százalékról. Munkájához sok sikert kívánok!
Vhr. 82. § (2) A Vtv. 75. § (2) A gyümölcs-, illetve szőlőtelepítésben bekövetkezett vadkár pénzértékét a pótlás mértékének arányában kell meghatározni.
Olvastam a készülő új vadkárbecslési eljárásban, hogy a gyümölcsösökben – szőlőben keletkezett károkat másképpen kell majd elszámolni.
Jó lenne, ha a Vhr. 82.§ (2) bekezdését ennek megfelelően módosítanának.
A vadkarinfo kiegészítése a beküldött módosító javaslathoz:
Vadkárinfó: A szőlőben és gyümölcsösökben okozott vadkárral kapcsolatos hatályos jogszabályok a következők:
Vhr. 82. § (2) A Vtv. 75. § (2) bekezdésének alkalmazásában mezőgazdaságban okozott vadkár a vad táplálkozása, taposása, túrása vagy törése következtében a szántóföldön, a gyümölcsösben és a szőlőben a mezőgazdasági kultúra terméskiesését előidéző károsítás. A gyümölcs-, illetve szőlőtelepítésben bekövetkezett vadkár pénzértékét a pótlás mértékének arányában kell meghatározni.
(3) Mezőgazdasági vadkárt a vadkárfelmérési szabályok szerint a következő időszakokban lehet bejelenteni, igényelni:
g) szőlő, gyümölcsös: egész évben
Vhr. 84. § (1) A vadkárfelmérésről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a szakértő és a felek megnevezését, címét, a szakértő helyszíni megállapításait, az általa megállapított kár mértékét, valamint azt, hogy a károsult a kár megelőzési kötelezettségének milyen módon tett eleget, illetve a felek vadkárátalány – fizetésben megállapodtak-e. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell továbbá a felek, illetőleg képviselőik által a szakértő megállapításaira tett esetleges észrevételeit is.
(2) A mezőgazdasági (ide értve a szőlőt és gyümölcsöst is) és az erdei vadkárok felméréséhez a szakértő által alkalmazott jegyzőkönyv mintáját a 19. számú melléklet tartalmazza. A jegyzőkönyvet a szakértőnek és a vadkárfelmérési eljárással érintett feleknek (képviselőinek) kell aláírniuk.
(3) A kárfelmérési jegyzőkönyvre alappal nem hivatkozhat az, aki annak tartalmát aláírásával nem hitelesítette. Ha valamelyik fél a jegyzőkönyv tartalmával nem ért egyet, e tényt a jegyzőkönyv aláírásával egyidejűleg, a jegyzőkönyv megjegyzés rovatában rögzítheti.
19. számú melléklet a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelethez (végleges vadkárbecslési jegyzőkönyv)
A szőlő és gyümölcsös vadkárfelmérési útmutató tervezete – amelyre a hozzászóló hivatkozott – az interneten elérhető volt, de a mai napig még nem került kiadásra.
A gyümölcsösök bekerítése megfelelő minőségű kerítéssel a tulajdonos érdeke és feladata. Néhány újonnan telepített ültetvény telepítési pályázatában lehet feltétel a kerítés építése.
“A seregély (Sturnus vulgaris) gyérítését engedély nélkül végezheti a külön jogszabályok alapján kijelölt vadászatra jogosult, a hegyközség területén működő hegyőr, valamint az ott mezőőri szolgálatot ellátó személy, kizárólag a szőlő- és gyümölcsültetvényekben, valamint csemegekukorica-táblákon, azok termésének megóvása, illetve az azokban keletkező károk mérséklése érdekében, amennyiben tevékenységét
a) az ingatlan tulajdonosával, illetve jogszerű használójával megállapodást kötve,
b) védett természeti területeken, illetve különleges madárvédelmi területeken kívül,
c) augusztus 1. és október 31. között,
d) a vadászat rendje megsértésének nem minősülő, valamint nem tiltott vadászati eszközökkel és módszerrel, valamint
e) az okszerű vadgazdálkodás akadályozása nélkül
végzi.
(6) A vadászatra jogosult, valamint a (3) bekezdés szerinti halászati őr és az (5) bekezdés szerinti hegyőr, valamint mezőőr a (3) és az (5) bekezdés szerinti gyérítést végző személyekről (a vadászjegyük számának feltüntetésével), a gyérítések helyéről, idejéről, módjáról, valamint az elejtett madarak számáról a tárgyidőszakot követően, február 28-ig köteles jelentést küldeni az illetékes természetvédelmi hatóságnak.”
Tehát a vadászatra jogosult nem tartozik kárfelelősséggel a seregély károsításáért. Kártérítést a természetvédelmi hatóságnál lehet kezdeményezni a Ptk. szerint.
A szőlők és gyümölcsösök kárbecslése nem olyan”egyszerű”, mint a szántóföldi növényeké, azonban a megfelelő szakmai- és jogi ismeretek birtokában a két fél megegyezési szándéka mellett megoldható.
Szakértői díj
A földhasználónak jelenleg érdekében áll egy részletesen felvételezett kárfelmérés, hiszen a jogszabály a kárért felelős személy felé hárítja a szakértői díjat. Ennek 50-50 % -os megosztását javaslom, ami további ösztönzést ad a feleknek arra, hogy amennyiben nem tudtak megegyezni, úgy végezzék el az új útmutató alapján a felmérést. További előnye a szakértői díj megosztásának, hogy a kezdeti időszak szakértői hiányában – hiszen a tervezetben 3 féléves képzés van előírva – a kampányszerű aratási időt megelőző kárfelvételezésnél csökkenne rajtuk a nyomás. Különben is szinte mindenütt állandó vita tárgya, hogy kinek kell fizetnie a szakértőt. Legyen egyértelmű és világos.
Javaslatom a következő:
Vtv. 81.§ (3) „A kár megállapítását a miniszter által rendeletben meghatározott képesítéssel rendelkező kárszakértő (a továbbiakban: szakértő) végezheti. A szakértőt a jegyző három munkanapon belül rendeli ki,” miután a szakértői díjat a károsult befizette a Kirendelőnél. A szakértői díj 50 %-át a vadászatra jogosult az eljárás végén károsultnak megtéríti.
vagy
Vhr. 83. (3) „A Vtv. 81. § (3) bekezdésének alapján a települési önkormányzat jegyzője által kirendelhető szakértők névjegyzékét a vadászati hatóság állítja össze, és azt a települési önkormányzatok jegyzőinek rendelkezésére bocsátja.” A szakértői díjat a károsultnak az eljárás megkezdése előtt be kell fizetnie a Kirendelőnél, amely összegnek az 50%-át vadászatra jogosult az eljárás végén megtéríti a károsultnak.
Kármegosztás
A Vtv. 79. § (3) bek. rendelkezik arról, hogy a földhasználónak milyen kötelességei vannak a kár enyhítésében. Amennyiben ezt elmulasztja, úgy az ő terhére kell figyelembe venni a kár bizonyos részét. Ennek meghatározása igen fontos és nélkülözhetetlen része kell, hogy legyen az új vadkárfelmérési útmutatónak, ezért a Vtv-ben vagy a Vhr-ben erre ki kellene térni.
A felek közötti kármegosztás: A felek közötti kármegosztást arra kell alapozni, hogy milyen mértékben csökkenhetett volna a keletkezett vadkár mértéke, ha a föld használója és a vadászatra jogosult megfelelő mértékű és módú vadkárelhárító védekezést valósított volna meg (Vtv. 78.§ (1) és 79.§(1)). A kármegosztási arányt a természetes önfenntartási érték (10 %) levonása után kell a fentiek ismeretében alkalmazni, ill. megállapítani! A kármegosztás arányát a szakértőnek kötelezővé kell tenni a vadkárfelmérési eljárás során!
Javaslatok a következők:
Vtv. 81.§ (4) A kár felmérését – a miniszter által rendeletben megállapított (jóváhagyott) egységes vadkárfelmérési útmutató szabályai szerint – a kirendeléstől számított 3 napon belül kell lefolytatni. Az eljáró szakértőnek meg kell állapítania a felek kárfelelősségének arányát is.
vagy
Vhr. 84. § (1) A vadkárfelmérésről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a szakértő és a felek megnevezését, címét, a szakértő helyszíni megállapításait, az általa megállapított kár mértékét, valamint kár százalékban (%) megállapítani azt, hogy a károsult és a vadászatra jogosult a kár megelőzési kötelezettségének milyen módon és arányban tett eleget, illetve a felek vadkárátalány – fizetésben megállapodtak-e. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell továbbá a felek, illetőleg képviselőik által a szakértő megállapításaira tett esetleges észrevételeit is.
Tisztelt Vadászatra jogosultak, Földhasználók és Olvasóim!
Ebben a bejegyzésben az eddig elküldött módosító javaslatokat foglaltam össze. Az érintettek nevében köszönöm ezeket és továbbra is várom az Önök által fontosnak tartott módosítási – hiánypótlási javaslatokat.
Üdvözlettel: Prencsok János