A különböző tv csatornák és hírportálok egyre gyakrabban tudósítanak a Káli – medence belterületein megjelent és oda „beköltözött” vaddisznók nappali / éjszakai mozgásairól, a „felelősnek látszó” megkérdezettek kitérő válaszairól – magyarázkodásairól. Sajnos ez a jelenség félelemmel tölti el a lakókat és a sok telek tulajdonost egyaránt. Mi történt az elmúlt néhány év alatt és legfőképpen mi fog történni ott, ha a vaddisznók létszáma ilyen agresszív módon növekszik?

Forrás: https://rtl.hu/rtlklub/hirek/sotetedes-utan-mar-nem-mennek-az-utcara-a-vaddisznok-miatt

A vadkárinfó  vadkárokkal foglakozik – aminek része a vaddisznók által okozott belterületi vadkár – és ez az egyre súlyosbodó helyzet engem is arra késztet, hogy „klaviatúrát ragadjak” és 40 éves vadgazdálkodási gyakorlatom és tapasztalatom segítségével, a rendelkezésemre álló információk birtokában leírjam véleményemet.

A térség vadászati –vadgazdálkodási története a teljesség igénye nélkül napjainkig a helyiek elmondása alapján:

„ Felaprózott tulajdonviszonyú, Balaton-parti nyaralókkal tűzdelt 5.000 ha körüli vadászterületről beszélünk,  melynek vadászati jogáról 6.000-főnél több földtulajdonos jogosult dönteni. A 2007-től kezdődő előző tíz éves vadászati ciklusban a zánkai székhelyű Káli-medence Vt. volt a vadgazdálkodó. A területen korábban kevés disznó, még kevesebb szarvas élt, nem túl nagy károkat okozva a mezőgazdaságban. A vadállomány is 2007 tájt érte el azt a szintet, hogy már komolyabb odafigyelést igényelt a vadlétszám növekedése.

Valószínű, hogy a vadeltartóképesség határát a vadlétszám 2012 körül érte el és információnk szerint 2014 körül jelentek meg a belterületi vaddisznó észlelések. 

A korábbi nevelő vadgazdálkodási stratégiát apasztásra kellett cserélni. Az addig megszokott 100-150-ről  –  200 -300 db-ra emelték a vaddisznó kilövési terveket. Ez a szakmai döntés akkor a vadásztagságon belül és a vadászati hatóságban is visszatetszést keltett. Itt is mondták: „elfogy a vaddisznó”, „kiírtjuk a törzsállományt”, „mi lesz a kocákkal”, de a szakmai vezetés makacsul keresztül vitte a tagságon akaratát és az utólag egyértelművé vált, hogy még így sem lőttek túl a célon.

Hamar kiderült, hogy teljesíteni tudták a megemelt kilövéseket és valahogy a disznóállományon sem csökkent eléggé. A belterületi vaddisznó megjelenések újabb intézkedéseket sürgettek. Így minden évben a községek lakosságának meghívásával rendeztek „falu széli” vadriasztó hajtóvadászatokat, ahol pedig szükséges volt ott befogókat telepítettek. Jó együttműködés volt a vadgazda, a lakosság, illetve az önkormányzatok között. Egy fő hivatásos vadász kifejezetten a vadkáros helyszínek szemlézésével és a kármegelőzéssel volt megbízva. A vadásztársaság az erdőgazdasággal együttműködve és saját költségén is vaddisznó csapdákat telepített Révfülöpön, mert akkor az volt a leginkább belterületi vadkárosabb rész. „Falu széli hajtás”-ról YouTube-on: https://youtu.be/mvzod8XJ-uM 

                   

                                       Vadbefogó telepítése…

A vadászati ciklus lejártával 2017. évtől a vadászterület 16.000 ha-ra növekedett. Hozzá csatolták a szomszédos Tapolcai – medence területét és „hozzáírtak” az 5.000 ha területű Balaton víztükröt is, ami egy külön bejegyzést érdemelne, de nem a vadkarinfo.hu témája. A megnövelt vadászterületet a tapolcai Csobánc Vt. vette vadászati kezelésbe. Az új vadászó társaságot a megyei vadászkamara titkára irányítja, így talán a lehető leginkább hozzáértőbb kezekbe került a terület. Valami azonban mégis félrecsúszhatott, mert az eddigi együttműködéses gazdálkodást veszekedés váltotta. A helyi vadászok lehetőségét megvonták a vadászattól, az önkormányzatoknak pénzért hajlandó csak „vadbefogás szolgáltatást nyújtani” az új vadásztársaság, de talán ami a legnagyobb baj a lakosság szemében, hogy elérhetetlenek és elutasítók lettek  a vadászok. Az új vadásztársaság a disznó túlszaporodást és a fokozódó vadkárokat nem vette komolyan. Az addig is csak feszített munkával kordában tartott vaddisznó gradációt három éve elengedték, melynek következtében a vaddisznó állomány feltehetően négy-ötszörösére növekedett. A vadászterületen „kocát lőni TILOS”, a Csobánc Vt. szerződést bont a kocát lövő vadászokkal a mai napig is. Senki nem lövi a nőivarúakat, mely a szaporulat megalapozója, nőivarú egyedek kímélete mellett azonban vadállományt csökkenteni nem lehet. Ráadásul a terület nagyobb része „lezárt”, ahol csak a téli fizetős- és repi – vadászatok alkalmával vadásznak.

                                                 Koca malacokkal…

A vad a külterületeken túlszaporodott a megfelelő hasznosítás, az alacsony kilövési tervszámok, vagy azok alulteljesítése miatt. A túl sok vad az élőhelyét felélte, nincs elég élelme, egyedsűrűsége vándorlásra készteti. A vad beszűkült külterületi életfeltételei miatt új élőhelyet keres és az intelligens és leginkább alkalmazkodni képes vaddisznó a belterületre is egyre nagyobb számban költözik be. Ezért növekszik évről évre a belterületi vaddisznó létszám és ezzel együtt a vadkárok mértéke is.”

A Káli –medence vadgazdálkodási története 1995 – 2019. évek között elmondás alapján röviden a fentiekben leírtak szerint foglalható össze.

Érdekes, ritka megvilágításban is volt alkalmam megismerni adatgyűjtésem közben a korábbi vadásztársaság által végzett belterületi kilövés- és befogás tapasztalatait, melyet közreadok:

 „Egyetlen 8 hektáros zárt kerítésű táborból 30 befogás, két vaddisznó és egy őzbak kilövés lett az eredmény. Szerencsére az valóban zárt populáció volt, így sikeresen felszámolták. Mindeközben kiderült, hogy a nyitott, bevándorlás képes helyeken a befogás és a belterületi szórós vadelejtés több vadat vonzott be, mint ahány befogásra kerülhetett, így nyitott populációk esetén a vadbefogás – kilövés és a csalianyaggal való etetés miatt – nem vezethetett a vaddisznó eltűnéséhez, sőt a vaddisznó belterületre áramlását segítette és fokozta.”

A befogás engedélyeztetése nehézkes, rosszul szabályozott, a kárt okozó vad kilövésére pedig ugyan egyértelmű szabályok vannak – a rendőrség adhat engedélyt – de mit tehetünk, ha a fenti tapasztalatot elfogadva arra a következtetésre jutunk, hogy a disznó „vadászat” -szerű belterületi kilövése és befogása valószínűleg tovább rontja csak a helyzetet?

A válasz véleményem szerint FENNTARTHATÓ VADGAZDÁLKODÁS A VADÁSZTERÜLETEN!

Az előzmények ismerete után megállapítható, hogy a Káli – medencében napjainkban vadászati és vadgazdálkodási szempontból két nagy probléma merült fel:

• A helyiek többsége úgy érzi, hogy a 2017. évi új vadászterület kialakításakor „kisemmizték” őket a vadászati lehetőségükből olyan közgyűlésen, ahol a „háttérintézkedések” nagyban elősegítették az „újak” győzelmét, akik csak vadásznak és a vadgazdálkodással nem törődnek.
• A másik probléma a belterületen megjelenő nagy létszámú vaddisznó, amelyek most már éjjel – nappal mozognak a telkeken, utcákon és így a félelem keltés mellett nagy veszélyt jelentenek a lakosokra, telek tulajdonosokra, kirándulókra és emellett jelentős belterületi vadkárokat is okoznak.

 A vadkárinfó az első problémával nem kíván foglalkozni, azzal a megjegyzéssel, hogy megtartja magának az esetlegesen kialakult véleményét. Az új terület kialakításával kapcsolatos előzmények és a jelenlegi helyzet tisztázása más fórumokra tartozik.

Annál inkább kifejtem véleményemet a belterületen elszaporodott vaddisznó állománnyal kapcsolatban, mivel úgy tekintem ezt a problémát, – mint ahogyan a vadkarinfo.hu működésének céljaként megfogalmaztam – hogy észrevételekkel és tanácsokkal talán segíteni tudok ennek mielőbbi megoldásában.

A mai magyar vadgazdálkodó vagy állami- vagy vadásztársasági. Az állami – főleg erdőgazdaságok – mivel „saját”földön „saját” vaddal  gazdálkodnak, így ezeket a vadkárok nem foglalkoztatják olyan súllyal, mint a vadásztársaságokat, szabadon dönthetnek, hogy a vad- vagy az erdő a fontosabb. A vadásztársasági forma már sokkal összetettebb. Ha nem a terület tulajdonosai vadásznak csak, akkor a vadkár konfliktust fog okozni. A vadásztárság fizető vendége vagy tagja sok vadat szeretne és biztos kilövést. A földtulajdonos kevés vadat és biztos terményhozamot látna azonban szívesen. A Káli-medence példája alapján a vadásztársaság működése lehet jó vagy rossz is. Gazdálkodhat helyesen vagy hibásan. Ez elsősorban a szakmai vezetőn múlik. A felügyeletére hivatott intézmények nem tudnak valós időben reagálni az esetleges  vadgazdálkodási hibák csökkentése-korrigálása érdekében.

 „A vadgazdálkodás a vadon élő állatok elterjedésének, állománynagyságának (sűrűségének) és az állomány minőségének befolyásolása. A vadgazdálkodás során a vadpopulációk dinamikájába és élőhelyébe történik beavatkozás.

A vadgazdálkodás egy része a vadászat, amely a vadpopulációk emberi célú hasznosításának és szabályozásának módja (a vadászat a csapdázást és az élve befogást is magába foglalja). A vadászat másfelől azonban ősi hagyományokkal, sajátos etikai normákkal rendelkező sport, amely gyakorlásának nem feltétele a vadgazdálkodásban való részvétel. A vadászat tehát a vadgazdálkodás része, a vad elejtésére vagy elfogására irányuló, a vadállományt szabályozó tevékenység, amelyet a jogszabályban meghatározott feltételekkel szabad folytatni.

A vadgazdálkodás céljait az adott vadállomány populációdinamikája határozza meg:

• Kicsi és/vagy csökkenő populációkban rendszerint a védelem a gazdálkodás célja a kedvezőtlen helyzet megszüntetése.
• Stabil helyzetű és rendszeres növekedésre képes populációkban a tartós hozamok elérése a cél. Optimális esetben: A vadállományok olyan hasznosítása, amely tartósan céljainknak megfelelő mennyiségű és minőségű hozamokat ad és ez a környezeti feltételekkel is összhangban áll.
• Túl sűrű és/vagy magas növekedési rátájú populációk esetében (mivel rendszerint kárt is okoznak) az állomány csökkentése és stabilizálása (szabályozás/kontroll) a gazdálkodás célja.”

Forrás: Csányi Sándor; Majzinger István: A vadbiológia és vadgazdálkodás alapjai : az erdő- és vadgazdálkodás c. tárgy oktatásához. (2007)

A fentiek alapján a vadkarinfo.hu vita és gondolatébresztő következtetése, hogy a vadkárt nem lehet kerítéssel, az érő termény mellett magaslesen ülve vadászattal, vagy belterületen befogással elhárítani, mert ezek elégtelen tüneti kezelések. Vadkárt elhárítani a vadásztársaságok vadgazdálkodásra kötelezésével a vadlétszám vadeltartó képességhez való igazításával lehet. A vadállomány jelenleg országosan túltartott, ezt minden szakmai fórumon elismerik. Sajnos a Káli-medencében tapasztalható vaddisznó veszély nem egyedi eset az országban, csupán feltehetőleg itt a legnagyobb a belterületen élő vaddisznók létszáma. Más városokban is hasonló jelenség tapasztalható (Budapest, Debrecen, Salgótarján, Miskolc, Pécs,Visegrád, stb.), azonban ezekben a városokban egyenlőre ritkábbak az előfordulások. A híradásokból ismert, hogy több európai városban is előfordulnak hasonló vaddisznó megjelenések. Feltételezhető, hogy a belterületi vadmegjelenés a külterületi vadgazdálkodási hanyagságok indikátora jellemzően. A probléma megoldását elsősorban a hatóságok-, a szakterületi kamarák- és a vadászatra jogosult/ak összefogása – a helyzet sürgős megoldásának szándéka mellett – jelentheti.

A belterületi kertekben nyugodtan pihenő és turkáló vaddisznók éjjel és nappal…

El kell mondani, hogy a belterületeken régen is voltak gondozatlan telkek, régen is gyűjtöttek komposztot, régen is termeltek a vaddisznó számára ehető növényeket, voltak szemetes kukák, de vaddisznó még sem volt jelen és nem kellett belterületen vadhálóval védeni az ingatlant. A belterületek rendjének javítása biztosan rontja a vaddisznó életfeltételeit és ezáltal csökkentheti a létszámát, de önmagában kevés eredménnyel kecsegtet. Ettől függetlenül a vadászterületi vadlétszám csökkentéssel együtt a belterületi vad jelenlétet is lehet –tünetileg – kezelni. Mit kellene tenni a közvetlen veszély elhárítására, a belterületi vaddisznó állomány nullára csökkentésére és az újra megjelenésük megakadályozására? Javaslat a cselekvési tervhez:

• Az érintett vadászatra jogosult/vadászati hatóság haladéktalanul vizsgálja felül a vadlétszám becslését és a kilövési tervet,
• Egy intézkedési tervet összeállító csoport sürgős megalakítása, az intézkedési terv elkészítése,
• A vadászatra jogosult megfelelő szakszemélyzet folyamatos, azonnali reakcióra képes jelenlétét biztosítsa ügyeleti telefonszámmal (akár önkormányzattal együttműködve),
• A lakosság tájékoztatása a vaddisznókkal kapcsolatos támadást megelőző viselkedésről és védekezési lehetőségekről,
• Önkormányzatok felhívása a lakossághoz az elhanyagolt ingatlanok rendbetételére vagy közérdekű rendbetételük,
• Térségi fővadászi jelentés elkészítése az FM Vadgazdálkodási Tájegységi Főosztály-és a vadászati hatóság részére,
• A befogások – és kilövések tervszerű és sürgős megkezdése (nemtől függetlenül),
• A föld használója jogosult a vadállomány túlszaporodása miatt a vadászati hatóságnál állományszabályozó vadászat elrendelését kezdeményezni,
• A lakosság folyamatos tájékoztatása az elért eredményekről.
• A belterületekre bevezető külterületek-vadváltók vadkárelhárító tevékenységének fokozása,

            A javasolt sürgős cselekvési terv csak tüneti kezelés, azonban az esetleges közvetlen életveszély- és balesetek, valamint a belterületi vadkárok elhárítására alkalmas lehet. A legfontosabb teendő a vadlétszám drasztikus csökkentése a vadeltartó képesség közeléig. Amíg ez nem történik meg, addig folyamatos lesz a vad belterületen történő megjelenése és állandó ott tartózkodása.

            A Káli-medence esete is megerősíti azt a tényt, hogy Magyarországon jelen pillanatban túltartott vadállomány él és ezt az illetékes szervek nem akarják tudomásul venni, de legfőképpen még mindig nem kezdődött el a vadlétszám irányított kötelező csökkentése. Valószínű, hogy más vadászatra jogosultaknál másképpen vadgazdálkodnak, azonban ez az egyre növekvő vadkárokban és belterületi megjelenésekben nem a csökkenő vadlétszámot mutatja. A statisztikák a vadlétszámról – mindenki által köztudottan –  nem ellenőrizhető adatokból származnak. A valósághoz legközelebb álló számok talán még a vad kilövések adatai. Ebből azonban sajnos nem lehet megállapítani a területen valóban jelen lévő vadlétszámot. Bízom abban, hogy előbb, mint utóbb a vad visszakerül az erdőbe és ennek eléréséhez megkezdődik a vadeltartó képességnek megfelelő- és vadkárokat még elviselhető mértékben okozó vadlétszám eléréséhez történő intézkedések megtétele, majd ennek végrehajtása.

 Tisztelt vadászatra jogosultak, földhasználók és olvasóim!

Ezt a bejegyzést azért készítettem, hogy az egyetlen  rendelkezésemre álló eszközzel segítsem a Káli-medence térségében a kertekben élő vaddisznók általi veszélyek mielőbbi megszüntetését és a vad által okozható károk megelőzését. Ennek a feladatnak a megoldásához sok sikert kívánok!

Üdvözlettel:  Prencsok János