Szeretettel köszöntöm a vadkárinfó Olvasóit és Követőit!

Elérkeztünk a humoros és tanulságos vadászattal kapcsolatos megtörtént esetekről szóló sorozatunk második részéhez. Amint korábban írtam, ezekkel a történetekkel egy kis mosolyt szeretnénk varázsolni olvasóink arcára és az esetek olvasásakor biztosan sokuknak eszébe jut egy-egy régi emlék, amelyet átéltek vagy hallottak. Reméljük, hogy néhány eset tanulságul is szolgálhat, főleg a fiatalabb korosztálynak, de az idősebbeknek is.

Szeretnénk, ha olvasóink is csatlakoznának és humoros vagy tanulságos történeteiket megosztanának másokkal is. A beküldött maximum 1 oldalas történeteket kívánság szerint névvel, név kezdőbetűivel vagy név nélkül közöljük. Kívánságra az alap sztorit kiegészítjük és képpel is szimbolizáljuk. A mostani történeteket egy idősebb hivatásos vadász kolléga elmondásából jegyeztük.  

Szarvas sutavad (vagy bika?) és muflon jerke (vagy kos?) vadászat

Az egyik vadászházba vendég érkezett. Nem volt politikus, azonban a pozíciója miatt a miniszterek gyakran meghívták Őt egy-egy területre vadászni. Az engedély gím szarvas sutavadra és muflon jerkére szólt. Az egyik kolléga felhívta a kísérő vadász figyelmét arra, hogy ez a vendég szeret „mást” is meglőni, mint amire a meghívása szól. A kísérő vadász megköszönte a figyelmeztetést és felkészült a „szokásosnál nagyobb odafigyelésre” a cserkelés során.

A vendég és a kísérő bőséges reggeli után elindult a barkácsoló vadászatra. Rövid időn belül megláttak egy vegyes szarvas rudlit és egy fa mellett elfoglalták a lőpozíciót. A kísérő hamarosan megtalálta a lőhető ünőt és mondta a vendégnek, hogy balról a harmadikat lehet lőni. A vendég célzott, de a kísérő úgy érzékelte, hogy nem a mutatott ünő lehet a szálkeresztben, hanem a mellette pár lépésre álló középkorú bika.

• Ne a bikát tessék célozni, hanem az ünőt! – kérte a kísérő.
• Az ünőt célzom ! – így a vendég.

A lövés eldördült és a bika alatt fröccsent az avar, szálltak a levelek. A hivatásos vadász szívéről legördült egy sziklatömb és örömmel nyugtázta, hogy a vendég elhibázta a bikát.

A hivatásos vadász nagyon csúnyán nézett, de még nem szólt semmit. Beültek az autóba és folytatták a barkácsolást. Egy szálerdőben rátaláltak egy muflon csapatra. Újra kiszálltak az autóból és a kísérő távcsövezni kezdte a muflonokat, keresve a lőhető jerkét. Élénk mozgásban volt a csapat, de egy kis idő múlva megnyugodtak és végre beállt egy jerke. A vadász mondta, hogy „ott középen a vastag tölgytől balra áll a jerke azt tessék lőni”. Most már közelebb hajolt a célzó puskáshoz és újra elképedve látta, hogy a vendég a jerke mögött álló kosra céloz.

• Ne a kost tessék célozni, hanem előtte a jerkét! – mondta megemelt hangon a kísérő.
• A jerkét célzom, jól látom – mondta a vendég.

Ekkor dörrent a fegyver és repült a fa kérge a kos nyaka előtt.

A kísérő ez után nagy nyugalmat erőltetve magára ezt mondta:

• Kérem tessék kiüríteni a fegyvert, befejeztük a vadászatot!
• Miért? –kérdezte a vendég.
• Azért, mert nagyon jól láttam, hogy nem arra a vadra lőtt, amit mutattam Önnek!
• Jól van, bemegyek, de azt hiszem, hogy ezek után jobb lesz, ha új állás után néz  –  és nagy dérrel – dúrral beszállt a kocsiba és bementek a vadászházba.

Gondolom, hogy azt mindenki sejti, hogy a hivatásos vadásznál nem sok „zabnak” volt helye, egészen másnap reggelig. Ekkor bement a vadászházba és ott várták a minisztérium (Vadászati Főosztály) hívását. Nem kellett sokáig várni, mert 8 órakor már csörgött is a telefon, a  főosztály vezető hívta a kísérőt és ez a rövid párbeszéd zajlott le:

• F.v.: Megkaptam a panaszt, kérem mondja el a történteket.
• H.v.: Szóról szóra elmondta a történetet a vadászházból való indulástól a beérkezésig.
• F.v.: Ferenc, nagyon helyesen cselekedett, csak így tovább, folytassa  a munkáját! Nagyon meg vagyunk elégedve Önnel!

Eddig szól a történet, abban az időben nem sokan merték volna ezt megcsinálni, de amint az eset is mutatja, azért néhány hivatásos vadásznak „volt vér a pucájában”.

Fácán- és nyúl „házi vadászat” egy erdész, egy erdésztechnikus gyakornok és egy pár nappal korábban munkába álló vadőr részvételével

Az eset egy kis falu határában lévő füves-nádas réten történt, sok-sok évvel ezelőtt, amikor az erdész technikusoknak a 4 év középiskola előtt kötelező volt 1 év gyakorlaton részt venni. A gyakornok itt töltötte  idejét. Hétfőtől péntekig dolgozott (hossztolt egy favágó brigád mellett), szombat-vasárnap  pihenőnapja volt. Egy decemberi pénteki napon azt mondta az erdészgyám, hogy másnap szombaton tartanak egy kis fácán-nyúl „házi vadászatot” és a gyakornok is kap egy sörétest (Monte Carlo 16-os) és meglőheti (ha tudja) az első kakasát. Nagy volt az öröm és hosszú a várakozás, de eljött a szombat délelőtt. Az erdész elhívta a vadőrt is, aki csupán azon a héten állt munkába (kora ellenére nagyon „gyerekes” benyomást keltett – de lehet, hogy nem csak az első benyomás volt találó?). A gyakornok kezében a sörétes, a vadőrnél is volt egy sörétes, az erdész pedig hajtott. Először csak néhány tyúk kelt, de egyszer csak felrebbent két kakas, (egymás után, ahogy az illik) és a gyokornok duplából meglőtte élete első két kakasát.

• Hűha! Te ilyen jól lősz? Na akkor ma csak Te vadászol, én nem – mondta az erdész (meg kell jegyezni, hogy a gyakornok elsős kora óta légpuskázott).

Folytatták a vadászatot és egyszer csak felugrott egy nyúl a vadőr előtt. Ráduplázott és sikerült is „lelassítania a nyulat”, de az csak vonszolta magát tovább. Ez után vadőrünk elkezdett szaladni a nyúl után és néhányszor amikor közelébe ért, felé sújtott a puskatussal, de nem találta el. Ezt már nem bírta nézni az erdész és rákiáltott:

• Mit csinálsz Pisti?
• Nem tudom utolérni! Most is megállt és itt ül előttem öt lépésre és engem néz!
• Akkor lődd meg Pisti!
• Nem tudom, mert nincs betőtve!

Na ez már sok volt, az erdész is és a gyakornok is fél percig jobbra –balra dőlt a nevetéstől. Végül is a vadőr csak betöltött valahogy és pár méterről meglőtte a nyulat (azt Ő vitte haza). A vadászaton a gyakornok (hibázás nélkül) lőtt még két kakast és három nyulat, így mindenki vihetett haza „vadászrészt…vagy erdész részt?”. Pisti vadőr azért – ha lassan is -, de belejött és még több évig „szolgálta” a vadásztársaságot.

---

Muflon kos vadászat lovas szánnal

A nyolcvanas évek végén államtitkár érkezett az egyik vadászházba, ahol a közelben „zerge fi…” meredek oldalakkal tarkított kertben muflonok voltak, köztük jó néhány komoly csigával rendelkező kos is. Ezüstérmes kos volt a vadászat célja, amit nem lett volna nehéz ott elejteni.

A vadászat lovas szánnal való barkácsolással folyt…volna…ha az a volna, ott nem lett volna. A szánkón elöl ült a kísérő vadász és a fogatos, hátul a vendég. A kertbe egy nagyon meredek emelkedőn lehetett bemenni, így a fogatos rendesen „ostorozta a lovakat”, hogy húzzák a szánkót. Húzták – rángatták is szerencsétlenek szakadatlan és így jó tíz perc elteltével felértek a tetőre. Ekkor a szánkóval megálltak és a fogatos hátranézett a vendég…helyére…és a látványtól csak ennyi szót tudott kimondani:

• Feri! (kísérőnek)… a vendég nincs a szánkón, valahol leesett róla! Hú, mi lesz ebből? Biztosan kirúgnak minket!
• Sza…..ban vagyunk Miska! Keressük meg gyorsan!

Így is történt, a kísérő és a fogatos visszament és félúton meg is találta a földön ücsörgő vendéget, aki jól megütötte magát, de nem törött el semmije. Rendes volt, mert nem csinált ügyet a történtekből.

Tanulság: a kísérőnek a fél szeme mindig a vendégén legyen, akár előtte van, akár mögötte.

Végezetül ismételten kérem kedves Olvasóimat, hogy akinek van olyan vadásztörténete, amely humoros és tanulságos lehet mások számára, küldje el és rendszeresen megjelentetjük azokat is. 

A korábbi bejegyzésemben történt kérésemnek megfelelően érkeznek a vadkárbecslést végzőkkel kapcsolatos észrevételek és panaszok, amelyeket összegezés után, a megfelelő helyekre fogok továbbítani.

Üdvözlettel: Prencsok János  (vadkárinfó)