Tisztelt Földhasználók, Vadászatra jogosultak,  kedves Olvasóim és Követőim!

A szokásostól kicsit több idő telt el a legutolsó bejegyzésem óta, ezért elnézést kérek. Az oka a következő volt:

Megbeszéltem Kovács Ferenc Úrral, az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztály vezetőjével, hogy válaszol a vadkárinfó által feltett Önöktől érkezett- és Önöket legjobban  érdeklő kérdésekre. Sajnos a vírushelyzet- és elfoglaltsága miatt a válaszokat még nem kaptam meg, ezért ennek a riportnak a közlésére csak pár nap múlva kerülhet sor.

Örömömre szolgál, hogy sok megkeresés érkezett, amelyben beszámolnak arról, hogy ( a vadkárinfó kezdeményezésére is) a vadászatra jogosultak és a földhasználók (erdőgazdák) a vírushelyzet miatt a vadkárok kérdésében az eddigieknél sokkal több esetben jutottak egyezségre, amelyek vadkár átalányban és egyszerű megegyezésben öltöttek testet.

Véleményem szerint a külföldi fizető vendégek őzbak vadászatainak elmaradásából származó bevétel kiesés mellett azért pozitív hatás is jelentkezhet, mégpedig a megmaradó „nagy bakok” üzekedésben való „részvétele” miatt minőség javulás lehet.

A legtöbb kérdés a törvénymódosítással -, a vadkárfelmérési útmutatók megjelenésével -, a jelenlegi vadlétszámmal – és a belterületi vad jelenlétével kapcsolatban érkezik. Úgy gondolom, hogy Főosztály vezető Úrtól választ fogunk kapni ezen problémák megoldásának jelenlegi helyzetéről.

Nagyon közeleg a repce érésének – és aratásának ideje, ezért ennek a bejegyzésnek a fő témája is ezzel kapcsolatos.

Újra és újra elmondom, hogy a vadkárinfó a vadkárok kérdésében kezdettől fogva igyekszik semleges szerepet vállalni és véleményét ennek megfelelően alkotja. Fontos számunkra az, hogy a vadkárügyek résztvevői – vadászatra jogosultak, károsultak és szakértők – az eljárások során objektíven és korrektül cselekedjenek, de amikor  a látszat az, hogy az objektivitás kérdésessé válik, azokban az esetekben a vadkárinfó  „hangosan szót emel”. A mai bejegyzés is az objektivitás elmaradásának gyanújából készült.

Megtörtént esetet írok le, hogy tanulságul szolgáljon a vadászatra jogosultaknak, a károsultaknak, a vadkár szakértőknek és a jegyzőknek (és természetesen  MISZK-nek, OMVK-nak, NAK-nak és az Agrárminisztériumnak).

Egy községhatárban több repce táblában őszi-téli- tavaszi rágási- és taposási károk keletkeztek. A két fél nem tudott megegyezni a károk mértékében, ezért a károsultak a jegyzőhöz fordultak, aki vadkár szakértőt rendelt ki a károk mértékének felmérésére. A szakértő elvégezte a kárfelmérést és az Előzetes kárfelmérési jegyzőkönyvet leadta a jegyzőnek. Aránylag kevés (pár %) mennyiségi kár- és összességében kb. 30-40 % minőségi kár került megállapításra a szakmai követelményeknek megfelelő mintateres felvételek alkalmazásával.  A jegyző összehívta a feleket, ahol a vadászatra jogosult soknak tartotta a kár mértékét és másik szakértőt kért, de a szakértői díj előleg befizetése elmaradt, így az előzetes kárfelmérés eredménye jogerőre emelkedett.

A vizsgált táblák állapota az októberben és februárban készült felvételek alapján.

A vizsgált táblákban mennyiségi- és minőségi rágáskárok keletkeztek.

Minőségi rágáskárok.

A minőségi rágáskárok következtében „elbokrosodó” és több szárat növesztett repce.

A minőségi rágáskárok miatt a sérült növények az új hajtásokat csak később (akár 1-2 hét) múlva „hozták”, így azok virágzása akár heteket is késhetett.

A tábla szélén rágáskárokat szenvedett repce fejlődése lemaradt és csak később virágzik, így a termés is később érhet be.

Az õszi káposztarepce betakarítása

A repce egyenlõtlenül, alulról felfelé érik, az érésbeli különbséget a feljõdésbeli különbségek, a többszörös elágazódás, a megdõlés csak növelik, ráadásul az érett magokat hordozó becõk könnyen felnyílnak (erõs szél) és sok mag elpereghet. Az érés jelei: a becõ sárga, megmozgatva a magvak zörögnek, színük fekete. Az éretlen mag szürkés- vagy vörösesbarna. Az érés fenológiai jeleit a növények középsõ harmadában különös figyelemmel kell kísérni és a mintákat is innét kell szedni a víztartalom megállapításához. Amikor az állomány zöménél a középsõ harmadban sárgák a becõk, bennük zörög a mag, készülni kell a betakarításra. Ennek valószínû ideje (legalább is, ami az elsõ fázist illeti) június 5-20. A magok érettsége befolyásolja a hozamot és az olajtartalmat. Az éretlen magok 10-15 %-kal kisebb tömegûek és akár 8-10 %-kal is kevesebb olajat tartalmaznak. 

A rágott tövek több, de vékonyabb szárat hoznak, amelyek kisebb becőket, kisebb súlyú- és kevesebb olajat tartalmazó magokat produkálnak,  tehát egyértelműen kisebb lesz a termésátlag és kevesebb az olajtartalom.

A rágott töveken hozott szárak vékonyabbak és alacsonyabbak, mint a sértetlen növényeken.

A leírt probléma mellet újabb gond keletkezik, mégpedig az, hogy a később virágzó növények magja is később érik be (aratási idő) és a növényen alul és felül lévő becők különböző érési ideje még ezzel a megnyújtott érési idővel is jelentősen megnövekszik. A probléma ismertetése után kétséget kizáróan állítható, hogy az optimális aratási időt  a minőségi rágáskárt szenvedett táblákban csak elvétve lehet nagyobb veszteségek elkerülésével meghatározni és az aratást elvégezni.

Vadkármentes szépen fejlett repce állomány.

Erdő mellett is sikeresen megvédett vadkármentes  homogén repce tábla.

A vadászatra jogosult az előzetes vadkárfelmérést követően úgy határozott, hogy a megbízási szerződéses igazságügyi szakértőjével több alkalommal is készíttet magánszakértői előzetes kárfelvételi- és termésbecslési véleményt. Ez több alkalommal meg is történt, de a legutóbbi alkalommal az igazságügyi szakértő úgy döntött, hogy a helyszíni bejáráshoz – a magánszakértői vélemény készítéséhez  – (kirendeli?, meghívja?…kinek hogyan tetszik) az illetékes jegyzőt és vele is aláíratja az ott készített „felmérést”. Nyilvánvaló, hogy amennyiben bíróságra kerül az ügy, a bírónál nagyobb súllyal esik latba, hogy azon a bejáráson jelen volt a kormányhivatal képviselője is. A jegyző kérésére/utasítására a szemlén jelen volt az aljegyző.

A helyszíni szemle a következő módon zajlott le (elmondás alapján!): A résztvevők megálltak a tábla szélén, a szakértő sétált egyet a táblában – no nem nagyon távol -, mindenféle mérőeszköz és módszer mellőzésével és kiválasztott 5-6 db – legnagyobb, legfejlettebb rágás miatt több szárat növesztő növényt – és azon megszámolta (senki nem ellenőrizte) a becőket (megjegyzés: az egyik kiválasztás úgy sikeredett, hogy akkora repce nem volt sehol a környéken, ezt szóvá is tette valaki, mire a szakértő úr ezt válaszolta: „akkor ezt kihúzom a jegyzetből a többi közül”).  Tehát a módszer lényege, hogy olyan rágott növények legyenek a „minták”, amelyeken a legtöbb becő látható-számolható. 

A szakértő úr a szemle végén készített „valami” jegyzőkönyvet, amelyet alá akart íratni az aljegyzővel és bélyegzőt is kért az irományra. Az aljegyző aláírta, azonban készített egy jegyzőkönyvet, amelybe (a szó szerinti pontosság igénye nélkül) rögzítette, hogy jelen volt a szemlén, azonban az ott alkalmazott szakmai módszerrel nem ért egyet és jogszabály sértőnek tartja ezt az eljárást.

Az eset után felmerülhetnek a következő kérdések:

• Egy magánszakértői vélemény készítéséhez kirendelhet/kérhet-e a szakértő jegyzői jelenlétet? (fordítva ülünk a lovon?)
• Az ügyben két károsult volt érintett. Az egyik, aki tag szeretne lenni a VT-ben, az jelen volt, a másik károsult egy esetben sem volt jelen.
• Felmerülhet a kérdés, hogy mi célból történtek ilyen korai időpontban az előzetes felmérések a károsult kizárásával?  Ebben az időszakban még semmi biztosat nem lehet tudni a magtermésről és teljesen bizonytalan, hogy mikor érik meg a sértetlen- és mikor a rágáskárt szenvedett növény magja – mennyi nap, hét lehet köztük-? Az fel sem merülhet, hogy a Vt. nem akar fizetni a minőségi károkért és ezért hív egy olyan igazságügyi vadkárszakértőt, aki a maga választotta szakmailag elfogadhatatlan módszerével  (jegyzői jelenléttel is)  olyan adatokat produkál, hogy a rágások miatt annyi „többlettermés” keletkezhet, hogy fizetnie esetleg még a károsultnak kellene!?
• A szakértő hogyan meri ennyi jelenlévő előtt ezt az elfogadhatatlan és elfogultságot sejtető termésbecslési módszert alkalmazni?
• A szakértő fényképfelvételeket nem készített, az egyik jelenlévő vadászt kérte, hogy „csináljon” néhány képet.

Meg kell jegyezni, hogy a repce az a növény, amelyben a vadkár mértékét és a termésátlagot a legnehezebb felmérni. Általában az előzetes rágás- és taposási károknál a mennyiségi- és minőségi kár mértéke jól rögzíthatő, azonban a növény kifejlődése után annak magassága és sűrűsége miatt a kellő számú mintaterület megközelítése és értékelése már nagyon körülményes. Nem minden esetben van lehetőség egy táblán belül a kármentes terület összehasonlítására egy károsítottal szemben az aratás módszerével.

Az Agrárminisztérium, a két kamara és a MISZK lépéseket tett a hamis szakvéleményadás gyanújával bepanaszolt szakértők kiszűrésére, amit a vadkárinfó is a maga eszközeivel messzemenően támogat. Kérdezem, hogy ebben a helyzetben vannak szakértők, akik hasonló módszerekkel még mindig mernek „tevékenykedni”? Válaszolok is, ezek szerint igen.

Tisztelt Földhasználók, Vadászatra jogosultak , Olvasóim, Követőim és ott fenn! Mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom a leírt történetet és remélem (szeretném), hogy ez csupán egyetlen egy eset lehetett.

Tisztelt Földhasználók, Vadászatra jogosultak , Olvasóim és Követőim! Továbbra is várom a hozzászólásaikat, kérdéseiket és javaslataikat.

Üdvözlettel: Prencsok János