Szeretettel köszöntöm a vadkárinfó Olvasóit és Követőit!
Kéréssel fordult a vadkárinfóhoz egy Földhasználó. Elmondta, hogy már több éve NO TILL technológiával folytat növénytermesztést és ennek során minden évben komoly ellenállásba – és nézeteltérésbe kerül a területén lévő vadászatra jogosulttal, mert a vadkárokban nem tudnak megegyezni, így az ügyek szinte minden esetben a bíróságon fejeződnek be.
A Földhasználó abban kér segítséget és tanácsot, hogy a NO TILL módszer takaró növényeinél jelentkező vadkárok térítésénél – és a takaró növénnyel elvetett vadveszélyes táblák elengedhetetlen bekerítésénél milyen jogszabályok alkalmazhatók?
Mit jelent a MIN TILL és a NO TILL növénytermesztési technológia?
„Az Európai Unió hosszú távú célkitűzése a mezőgazdaság által lerontott talajaink javítása. Ennek egyik nyilvánvaló, de nem legegyszerűbb módja a talajok biológiai aktivitásának növelése. Ezt takarónövényekkel tudjuk elérni, amely több, mint „zöldítés”.
Már a most futó időszakban is megkövetelik a terület két főnövény közti takarását minimum 60 napig, 5 %-os nagyságban, ahol 1 ha 0,3 szorzóval szerepel. Zöldítés alkalmazásakor legalább két növénykomponensből álló keveréket kell alkalmazni, míg a takarónövény összeállításakor minimum négy növényfajt kell összeállítani úgy, hogy minden alkotó más hatással legyen a talajra.
A takarónövény célja, hogy a talajokat alapművelés után befedjük élő szervezetekkel, ezzel kihasználva áldásos, talajjavító hatásukat. A talaj felett megvédik a tél során a felszínt a szél és víz romboló hatásától, a párát kicsapják és levezetik a talajra, így pozitív csapadékegyenleget hoznak létre a tél végére (fejlődésük során vizet vonnak ki a talajból, ami busásan megtérül tavaszra).
(Fotó: B.F.) Takarónövény vegetációban és télen
A takarónövények növekedésük során lazítják a talajokat, mikorrhizás kapcsolatok révén baktériumos, gombás szaporodást hoznak létre, magasabb rendű mikroorganizmusok (amőbák, sugárgombák, fonálférgek, földigiliszták) jelennek meg, a fotoszintézis által cukrok képződnek, a levegő CO2 tartalma a talajba áramlik és a humifikálódás elindul. Gyökerek által a kimosódott rétegekből is feltáródnak a tápanyagok, főnövényeinknek is felvehetővé válnak, vagy „csak” önmagukban kötik meg a légköri N-t. Ezt a hatást szántásos alapművelésnél is tapasztalhatjuk, de leghatásosabban ezt a minimális talajbolygatással érhetjük el.
CO2 kibocsátás (g/m2) művelési módok összehasonlításával
(Fotó:B.F.) Takarónövény rhizobiumokkal és mikorrhiza kapcsolattal
(Fotó:B.F.) Takarónövényes talaj (sok giliszta).
Hazai viszonyaink között a N fixáló, talajtömörödést csökkentő és morzsás szerkezetet létrehozó növénykeveréket érdemes vetni.
Ezeket a keverékeket a vadak is nagyon szeretik, mivel teljes mikroelem és rostigényüket fedezi!
Ha nem műveljük a talajt, de fedetlenül hagyjuk, annak saját tömege, ill. az esők és rajtuk elhaladó gépek hatása miatt terméketlenre tömörödik össze. Ezt a MIN TILL és NO TILL technológiát alkalmazó termelők hamar felismerték és keresték a megoldást.
Ez a megoldás lett a takarónövény!
Mit is jelent a MIN TILL és a NO TILL technológia?
MIN TILL technológia ebben az esetben nem azt jelenti, hogy csökkentem a menetszámokat, hanem azt, hogy sekélyen (max. 10 cm) művelem a talajt, csak vetőágyat készítek.
NO TILL technológia a talaj zavarása nélkül termeszt növényeket a talaj védelmében és annak javításáért. Leegyszerűsítve, vetünk és aratunk.
(Fotó: B.F.) NO TILL parcellák vetése
Amennyiben csak vetünk és aratunk, az talajtömörödéshez, terméscsökkenéshez, egyszóval veszteséghez vezet. Ezért vetünk takarónövényt, velük „grubberozzuk” meg a földet. Az is tudott, hogy a talaj nedvességtartalma magasabb a mulccsal fedett forgatás nélküli talajokban, a NO TILL talajoknál még magasabb, ezért is a szárazabb területeken jelent nagyobb előnyt ez a művelési mód. A gépi munkák visszaszorulásával 30-60 %-os üzemóra megtakarítás, ezáltal gázolaj és munkabér megtakarítás is elérhetővé válik. A gyomok és gombabetegségek fertőzési nyomása csökken, így olcsóbb szereket és kevesebbszer kell használnunk. A parlagfű visszaszorításának ez az egyik legjobb technikája.” (Forrás: B.F.)
(Fotó: B.F.) NO TILL napraforgó kétszikű gyomirtás nélkül
(Fotó: B.F.) NO TILL kukorica
(Fotó: Gribek Dániel) NO TILLkukorica táblában sorköz, betakarítás előtt
Tehát, ha a vad megeszi a takarónövényt, akkor a pozitív hatások nem érvényesülnek, helyettük a negatív hatások gyorsulnak fel.
A takarónövény vadmágnesként is funkcionál. Fácánok, fürjek, nyulak találnak védelmet alatta ragadozóik elől, a vaddisznó előszeretettel túrja ki a földigilisztákat, az őzek ki sem mozdulnak a területről, a szarvasok pedig fő energiaforrásukat látják e tökéletes téli táplálékban.
A vadkárinfó kérésére a SZIE, Agrárkörnyezettani Tanszék három NO TILL technológia kutatója is leírta véleményét erről a növénytermesztési módszerről. A Szakvélemény kicsit lerövidítve az alábbiakban olvasható, amelyet Olvasóim nevében ezúttal is köszönök!
A takarónövények szerepe a talajerő – gazdálkodásban
Forrás:
Prof. Dr. Biró Borbála, MTA doktora (SZIE, Agrárkörnyezettani Tanszék)
Dr. Juhos Katalin, PhD (SZIE, Agrárkörnyezettani Tanszék)
Dr. Madarász Balázs, PhD (SZIE, Agrárkörnyezettani Tanszék; CSFK Földrajztudományi Intézet)
„A takarónövények helye a vetésforgóban és a talajművelési rendszerekben”
A takarónövényeket két főnövény között, az őszi-téli időszakra vetik abból a célból, hogy a talaj fedettségét és megfelelő lazultságát biztosítsa. Az ún. talajkímélő, csökkentett művelési rendszerek (MIN TILL) egyik alapvető eszköze ez, amelynek segítségével a talaj fizikai degradációja (szerkezetromlás, talajerózió) és biológiai leromlása megállítható, sőt, a talajegészség hosszabb távon helyre is állítható (FRIEDRICH et al., 2012). Az Eurostat adatai szerint Európában 22,7 millió hektáron alkalmazták a különböző kímélő művelési módokat, ami a szántóföldi területek 25,8%-át jelenti (KERTÉSZ és MADARÁSZ, 2014). Globálisan a klímaváltozás következményeinek csökkentése érdekében ez a leginkább fejlődő talajművelési rendszer napjainkban. A takarónövények képesek a hagyományos alapművelési módokat (szántás, tárcsázás, kultivátor) teljesen kiváltani, hiszen nem hagyják a talajt visszatömörödni, kifagyásuk után tavaszra megfelelően morzsalékos, biológiailag aktív talajt hagynak maguk után (DERPSCH etal., 2010). A talajkímélő művelési rendszerek egyik fajtája, az ún. NO TILL művelési mód csak a takarónövények alkalmazásával valósítható meg. A NO TILL elnevezés bizonyos szempontból félreérthető, hiszen nem a művelés hiányáról van itt szó, hanem arról, hogy a műszaki módszerek helyett biológiai talajművelés folyik ősztől tavaszig két főnövény között.
Többlet nitrogén a termőföldön
Európai kutatások szerint a pillangósokat is tartalmazó takarónövény keverékek kedvező esetben akár több, mint 100 kg/ha/év nitrogént tudnak megkötni a légkörből, persze nehéz megjósolni, hogy ebből mennyit tud hatékonyan felhasználni a következő növény (WITTWER és VAN DER HEIJDEN, 2020). A fel nem vett ásványi nitrogén azonban valószínűleg egyáltalán nem mosódik ki, ha következő ősszel is vetnek takarónövényt, hiszen azok mélyre hatoló gyökérzete azt még tudja hasznosítani. De minden tendencia arra utal, hogy javul a talajok C/N aránya, így hosszabb távon további Nitrogén műtrágya megtakarítás válik lehetségessé.
Lefolyási és eróziós veszteségek csökkenése
Egy Szentgyörgyváron folytatott tartamkísérlet 16 évig tartó mérései megerősítették, hogy a talajművelési rendszer önmagában képes a lefolyási, eróziós és tápanyag – kimosódási veszteségek túlnyomó részének megelőzésére 9-10%-os lejtőn (KERTÉSZ etal., 2011). A hagyományos szántásos művelés esetén a nagycsapadékok mindig extrém mértékű lefolyást okoznak, ahol a csapadékvíznek akár 99%-a is lefolyhat a felszínen (JAKAB et al., 2017). Ezzel szemben a szántás nélküli kímélő művelés képes a legintenzívebb csapadékot is beszivárogtatni …akkor nem túlzás kijelenteni, hogy egy őszi takarónövény kiegészítéssel ezek a víz- és tápanyag-veszteségek gyakorlatilag nullára csökkenthetők. Maga a takarónövény és a szántás nélküli talajművelés egy olyan befektetés, amely a semmivel sem helyettesíthető termelőeszközünknek, a talajnak a fizikai degradációját előzi meg.
Biológiai aktivitás növekedése, szénmegkötés
Az almos istállótrágya hiánya a talajok szervesanyag-tartalmának csökkenését eredményezi. Jelenleg az egyetlen hatékony és olcsó megoldás a szervesanyagok pótlására a takarónövények vetése. A takarónövények alkalmazásával nemcsak többlet szervesanyag jut a talajba, de a légkörből is több CO2 kerül megkötésre (CHENU etal., 2018; BIRÓ, 2020a).
A szervesanyag-tartalom növekedésével együtt javul a talajok szerkezete, víznyelő- és víztartóképessége (JAKABet al., 2017). A talajbiológiai aktivitás növekedésének első jele, hogy megjelennek a giliszták, amelyek szintén nagy szerepet játszanak a biológiai talajművelés hatékonyságának növelésében. Gyakorlatilag a talajművelő eszközök és szárbontó baktérium készítmények feleslegessé válnak egy idő után, hiszen a talaj keverése mellett a szármaradványok elmunkálását is elvégzik a giliszták. Ennek fenntartása azonban csak akkor lehetséges, ha az őszi-téli időszakban sikerül megfelelő fejlettségű takarónövényt létrehozni, és azt megvédeni. A biológiai aktivitás növekedésének másik szembetűnő jele, hogy megjelennek a mikorrhizák a talajban, amelyek a főnövény tápelem- és vízfelvételét sokkal hatékonyabban segítik, mint bármilyen más agrotechnikai módszer (MADARÁSZ és BENKE, 2019). Még ha nincs is abszolút tápelem-hiány a talajban, biológiai aktivitás nélkül a tápelemek nehezen mobilizálódnak (BIRÓ, 2017; 2020b). Hazánkban a növények foszfor felvételét leggyakrabban kémiai módszerekkel, P-starterekkel próbálják növelni, amelyek hatékonyságát az időjárási viszonyok és a talajok kémiai tulajdonságai mindig jelentősen lerontják (JUHOS et al., 2019). A mikroelemek felvételét pedig egyszerűen lombkezeléssel oldják meg, kihagyva a talajt, mint „akadályozó” tényezőt. Amennyiben a mikorrhiza megjelenik a takarónövények hatására, mind a foszfor, mind pedig a mikroelemek felvehetősége szignifikánsan javul (MOHAMMADI et al., 2011; ELBON és WHALEN, 2014). Önmagában a talajbiológiai aktivitás növekedésével minden fajta talajoltó anyag, foszforstarter műtrágya és mikroelemes növénykondícionáló szerek felhasználása feleslegessé válhat.
Terméshozamra gyakorolt hatás
A talajkímélő művelésre történő technológiai átállás első három évében 8,7% -os terméscsökkenést mértünk a hagyományos műveléshez viszonyítva. A következő hét évben azonban a kímélő művelés esetén a hozamok 12,7% -kal növekedtek. Ugyan a takarónövények alkalmazásával többlet vetőmag-költség jelentkezik a hagyományos művelésű területekhez képest, de jelentős termésnövelő input anyag, ill. a NO TILL technológia esetén a talajművelés üzemanyag-költsége megtakarítható.
A takarónövény, mint védendő haszonnövény
A fentiekből következően a takarónövényeket is haszonnövényeknek kell tekintenünk, amelyek biztosítják a talajok ökoszisztéma szolgáltatásainak helyreállítását. Egy esetleges vadkár esetén mind a felszínt védő föld feletti biomassza, mind a talajban lévő gyökérzet károsodik (közvetlen károk), talajművelő funkcióját nem képes maradéktalanul ellátni. Tavasszal ez már semmilyen agrotechnikával nem hozható helyre, így jelentős terméskiesésre kell számítani. A talajegészségben bekövetkezett közvetett károk pénzben nagyon nehezen kifejezhetők (erózió, szervesanyag-csökkenés, biológiai aktivitás csökkenése, szerkezetromlás). A talajdegradáció terméshozamra gyakorolt negatív hatása legfeljebb műtrágyák, talaj- és növénykondícionáló szerek felhasználásának növelésével ellensúlyozható (TILMAN et al., 2002), amely több tízezer Ft többletköltséget is jelenthet hektáronként minden évben. A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény értelmében a földhasználó „a termőhely ökológiai adottságaihoz igazodó talajvédő gazdálkodást vagy tevékenységet köteles folytatni.” Jelen tudásunk szerint ezt a kötelezettséget maradéktalanul a szántás nélküli talajkímélő műveléssel és takarónövények alkalmazásával lehet teljesíteni. A talajegészség fenntartása és fejlesztése talán az egyetlen esélye a növénytermesztési ágazatnak az European Green Deal-ben foglalt célkitűzések elérésére.”
Vadkárinfó:
A MIN TILL és NO TILL növénytermesztési technológia tudományos ismertetése és a gyakorlatban szerzett tapasztalatok megosztása után kijelenthetjük, hogy a takarónövényt is haszonnövénynek kell tekintenünk és jelenléte az alkalmazott technológiában nélkülözhetetlen.
Amennyiben a takarónövényt vad általi károsodás éri, abban az esetben azt a kárt meg kell téríteni, valamint a takarónövényt a vadveszélyes területeken a szükséges eszközökkel- és módon meg kell védeni.
Amikor a takarónövény vadveszélyes helyen nem kerül lekerítésre, abban az esetben a vad lerágja és tömöríti is a talajt. Ekkor a vadkár miatt nem működhet a technológia, mivel ennek lényege az árnyalás, a gyökerek működésével a talaj életben tartása, szerves anyag visszapótlása, N megkötése, foszfor mobilizálása, a talaj szerkezet morzsalékossá válásának elősegítése, kötöttség csökkentése, humusztartalom és pH-érték növelése.
A vadkár negatív hatása lehet közvetlen és közvetett.
A probléma leírása
A NO TILL technológia alkalmazása során a vadveszélyes helyeken két fő probléma jelentkezik: a vadkár és a takarónövény elengedhetetlen védelme ideiglenes- vagy tartós kerítéssel.
Vhr.82. § (2) A Vtv. 75. § (2) bekezdésének alkalmazásában mezőgazdaságban okozott vadkár a vad táplálkozása, taposása, túrása vagy törése következtében a szántóföldön, a gyümölcsösben és a szőlőben a mezőgazdasági kultúra terméskiesését előidéző károsítás…
Vtv. 74. § (1) A vadászatra jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles a vad által okozott kárt (a továbbiakban: vadkár) a károsultnak megtéríteni.
(5) A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vadfajjal vadgazdálkodási tevékenységet folytat és annak vadászatára jogosult, valamint akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett.
A takarónövény „termése” maga a zöld – majd sárguló fűtömeg és néhány növény megvastagodott „karógyökere”, amelyre a fenti jogszabály alkalmazható, tehát az okozott kár minden kétséget kizáróan „vadkár”. A közvetlen károsítások mérhetőek-számíthatóak. A kárszakértő a károsult terület vizsgálatával és a felmerült költségek ismeretével tud számításokat végezni (rágás, taposás, a vetőmag értéke, zöld szilázs értéke, plusz gépi/kézi munka.) A szilázs vagy zöldtrágya hiány számítása: t/ha kár és a kieső mennyiség megvásárlása esetén Ft/ár lehet a kár értéke.
(Fotó: B.F.) Szarvasok által megjárt NO TILL táblán a tavalyi búzaszár még látszik, lóbab kukorica után, a vetőgép nem tudta lekövetni a 30 cm mély vaddisznó túrást.
Meghatározásuk laboratóriumi méréseket igényel. Termelők, gazdasági szereplők által beállított gyakorlati kísérletek mérték ki, hogy jól megválasztott takarónövény keverék hektáronként 40-80 tonna zöldtömeget fejleszt, 40-80 kg N-t tud megkötni, foszfort mobilizálni, mellette a talajok szerkezete morzsalékossá válik, kötöttsége csökken, humusztartalma és pH-értéke nő. Ezen hatások mérése hazánkban még gyerekcipőben jár, erre külföldi források állnak csak rendelkezésre. E mellett a talaj nedvességtartalma is csökken, amely szintén a következő főnövény életesélyeit nehezíti, csökkenti.(B.F.)
A közvetett vadkár vadkárszakértők általi megállapításához jelen pillanatban nem állnak rendelkezésünkre felhasználható gyakorlati – kísérleti eredmények – számítások, ezért ennek a kárformának bekövetkezését tudomásul vesszük, de a károsodást kárértékben (Ft) kifejezni egyenlőre nem tudjuk.
Alkalmazandó jogszabályok:
(2) A Vtv. 79. § (1) bekezdés e) pontjának alkalmazásában fokozottan vadkárveszélyes területnek minősül az a mezőgazdasági művelés alatt álló tábla, amelynek szegélye 40%-ot meghaladóan,
a) erdő, nádas művelési ágba vagy műveléssel felhagyott, a vad elrejtőzését lehetővé tevő, egyéb művelési ágba tartozó területtel határos, vagy
b) más mezőgazdasági művelés alatt álló táblával határos és a tábla fekvése szerinti vadászterület erdősültsége meghaladja a 30%-ot.
Vtv.29/A. §99 (1) Vadászterületen vadgazdálkodási, vadászati létesítmény a föld használójának előzetes hozzájárulásával létesíthető.
(4) Vadászterületen – a (3) bekezdésben meghatározott, illetve az erdőről, az erdővédelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény hatálya alá tartozó területeket kivéve – a vad mozgását befolyásoló, tartós telepítésű kerítés a vadászatra jogosult hozzájárulásával, és a vadászati hatóság engedélyével létesíthető.
(5) A vadászterületen, a (4) bekezdés szerinti kerítés létesítésekor, figyelemmel kell lenni a vad természetes életfeltételeire, jellemző mozgásirányára.
A Vtv. 17. § (2) és 29/A. § (4) bekezdése alkalmazásában a vad mozgását befolyásoló, tartós telepítésű kerítésnek minősül
a) a mezőgazdasági növénykultúra védelmében, valamint állattenyésztési vagy vadgazdálkodási célból telepített villanypásztor, továbbá
b) a rét, legelő hasznosítású gyepterületen,a legelő háziállatok adott területen való tartása céljából – az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nem termelő mezőgazdasági beruházásokhoz nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló 33/2008. (III. 27.) FVM rendelet 13. § (2) bekezdésében meghatározott módon – létesített természetes alapanyagú kerítés kivételével az olyan, mezőgazdasági művelés alatt álló szomszédos földterületeket térben elválasztó, lehatároló építmény, amely a bekerített mezőgazdasági növénykultúra tenyészidőszakát követő egy hónap elteltével is fennáll.
Vtv.78. § (1) A vadászatra jogosult a károk megelőzése érdekében köteles
f) ha a vadkár megelőzése másként nem valósítható meg hatékonyan, úgy a föld használójával egyeztetve ideiglenes villanypásztort telepíteni a kár veszélyének fennállása idejére, melynek üzemeltetéséről a vadászatra jogosult és a föld használója közösen gondoskodik;
Vtv.79. § (1) A föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében köteles
a) a vadkár elhárításában, illetve csökkentésében a vadászatra jogosulttal egyeztetett, és a károk elhárítására vagy csökkentésére alkalmas módon közreműködni;
A vadkárinfó állásfoglalása:
A földhasználónak a NO TILL növénytermesztési technológia alkalmazása során vélhetően hosszabb időre egész évben kerítéssel kell védenie a főnövényt és a takarónövényt a fokozottan vadkárveszélyes táblákban. Ezeken a területeken ezért célszerű tartós kerítést építeni,amelyhez a vadászatra jogosult hozzájárulása és a hatóság engedélye szükséges. Vtv.29/A. § (4)
Amennyiben a kerítés létesítéséhez a Földhasználó a hatóságtól nem kap engedélyt, abban az esetben az ideiglenes kerítés építése lehet a megoldás.
Fokozottan vadkárveszélyes területen, amennyiben a kár megelőzése más módszerrel nem lehetséges, akkor a Vtv.78. § (1) (f) bekezdése szerint a vadászatra jogosult köteles a föld használójával egyeztetve ideiglenes villanypásztort telepíteni a kár veszélyének fennállása idejére, melynek üzemeltetéséről a vadászatra jogosult és a föld használója közösen gondoskodik. Ha a vadászatra jogosult nem hajlandó megépíteni a kerítést, abban az esetben a földhasználó kényszerül annak megépítésére, azonban akkor véleményem szerint kártérítési igénnyel léphet fel a vadászatra jogosulttal szemben a kerítésépítési költségeinek tekintetében is, mivel a vadkár elleni kerítés építése nem sorolható a „rendes gazdálkodás” körébe, ugyanakkor a létesítést a hivatkozott jogszabály a vadászatra jogosult kötelezettségei közé emelte.
Az ideiglenes kerítés használatakor felmerül a következő probléma: az ideiglenes kerítést a védendő növény aratását követően egy hónapon belül le kell bontani. Tisztázandó, hogy az ideiglenes kerítés oszlop anyagáról jogszabály nem rendelkezik, így az lehet vas, beton, fa, műanyag is. Egy kerítés akkor kerítés, amikor az oszlopok között megtalálható a háló vagy huzal (az anyaga itt sem lényeges). Álló oszlopokról nem lehet állítani, hogy az egy kerítés. Tehát a NO TILL technológia esetében lekerül a főnövény, a szármaradvány akár már aznap lezúzásra kerül és a következő nap vethetik a takarónövényt. A tavaszi főnövény vetéséig a takarónövényt is (mert esetünkben az „haszonnövény”) védenünk kell. Felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben mi indokolja a lebontást – majd azonnali építést? Erre lehet válasz az, hogy a „jogszabály” írja elő {Vtv. 17. § (2) és 29/A.§ (4)}! Kinek érdeke az, hogy a kerítés üzemeltetője (a tapasztalat szerint jó viszony esetén a leggyakrabban lehet mindkét fél is!) saját magának elkerülhető költséget/kárt okozzon? (Ptk. 2013. évi V. {Ptk. (új)} 6:518 §, 6:519 §) A két fél jó viszonya esetén a vadászatra jogosult nem figyeli „árgus szemekkel”, hogy a földhasználó lebontja – majd felépíti-e az ideiglenes kerítést, hiszen a vadkárok megelőzése mindkét fél érdeke és feladata).
A napokon belüli bontás – újra építés kényszerűségét javasolom ügyvédi segítséggel, akár bírósági vagy hatósági állásfoglalás beszerzésével tisztázni, mert a villanypásztorokat nagyon gyakran szükséges tovább üzemeltetni a másodvetések vagy őszi újravetések esetében is.
(Fotó:B.F.) Villanypásztor kerítés dróthuzallal
A vadkárinfó válasza a Földhasználó által felvázolt problémára:
A bejegyzésben kifejtésre került, hogy a takarónövényben okozott közvetlen vadkárt a Vhr. 82. § (2) A Vtv. 75. § (2) alapján lehet megtéríttetni. Sajnos a közvetett vadkárt (föld felszíne alatt) a kísérletekkel tudományosan igazolt vadkárértékek hiányában jelen pillanatban nem tudjuk meghatározni.
A megkérdezett és így Szakvéleményt adó tudományos munkatársak álláspontja szerint is a takarónövény haszonnövénynek számít, így annak a fokozottan vadkárveszélyes területeken való bekerítése tartós kerítéssel is indokolt lehet, azonban engedélyezés hiányában a villanypásztorral való bekerítés a vadászatra jogosult kötelezettsége {Vtv.78.§ (1) (f) }, amelynek üzemeltetését közösen kell végezni.
A MIN TILL és NO TILL technológia alkalmazása esetén az ideiglenes kerítések napokon belüli bontási – újra építési kényszerűségét javasolom ügyvédi segítséggel, akár bírósági vagy hatósági állásfoglalás beszerzésével tisztázni.
Tisztelt Földhasználó! Javasolom, hogy forduljon megkereséssel a NAK-hoz, mint a földhasználók érdekképviseleti szervéhez és az Agrárminisztériumhoz, mint jogalkotóhoz és kérjen állásfoglalást a térítendő vadkárról, a kerítés építés kötelezettségéről és a takarónövénynek, mint haszonnövénynek a főnövény betakarítását követő azonnali bekerítésének szükségességéről (felvázolva a lebontás – építés kényszerűségét).
Továbbra is hangsúlyozom, hogy a vadkárinfó a földhasználók és vadászatra jogosultak békés egymás mellett élését és a megegyezésre törekvését támogatja, mert hosszú távon csak így lehet nagyobb veszteségek nélkül működni. A vizsgált területen gazdálkodó két félnek is azt javasolom, hogy üljenek le (még ha sokadszorra is) és keressék meg a békés egymás mellett élés módját. A vadkárinfó felajánlja segítségét egy tárgyaláson való közreműködésben.
Bízom abban, hogy ezzel a bejegyzéssel tudtam segíteni a MIN TILL és NO TILL technológiát alkalmazó földhasználóknak, valamint nagyon sok olvasómnak is segítettem a NO TILL tecnológia megismerésében és (mivel ez lehet a jövő növénytermesztési módszere) sokan (főleg a fiatalok és középkorúak) kedvet kapnak áttérni erre a technológiára és ezzel a gyengébb talajokon gazdálkodók is a költségek megtakarítása mellett még jobb eredményeket tudnak elérni.
Kedves Olvasóim és Követőim! Továbbra is várom kérdéseiket és észrevételeiket.
Üdvözlettel: Prencsok János (vadkárinfó)