Az elmúlt napokban kettő olyan kérdést is kaptam, amelyekre az adott válaszom és tanácsom véleményem szerint számos vadkárokban érintett félnek is segíthet.

Az első:

B.Tibor levele: Tisztelt Szakértő úr! Azért írok Önnek, mert rendszeresen olvasom a vadkarinfo.hu bejegyzéseit és én személy szerint nagyon örülök ennek, mivel sok segítséget ad nekünk a vadkár problémák megoldásában. Ezúton is köszönöm a magam és a többi gazda nevében!

Gazdálkodó vagyok és 17 hektárt művelek. Az egyik szántómon két évig egymás után a varjak kiszedték az elvetett kukoricát. Idén megint kukoricát akarok vetni, de félek, hogy ugyan úgy járok, mint eddig. A közelbe nyárfákat ültettek és azok megnőttek, rajtuk ezer varjú fészkel.  Mit tanácsol, mit tegyek?

Vadkárinform: Tisztelt B. Tibor! Úgy gondolom, hogy most még időben vagyunk és lehetőség van a megfelelő védekezés megszervezésére. A varjúkárok tekintetében a Természetvédelmi Hivatal az illetékes, nem a vadászatra jogosult (kártérítés lehet a Ptk. szerint – anyag-, újravetés- és kárelhárítás költségei -), ezért sürgősen kérni kell tőlük írásos engedélyt (megnevezve az érintett helyrajzi számokat és a riasztás időtartamát) a varjak riasztására (mert engedély nélkül a riasztás is szabálysértés). Miután az engedély megérkezett, Önnek kell megszerveznie és végeznie a konkrét védelmet és riasztást. Tekintettel arra, hogy a varjak nappal és nem éjszaka „támadnak”, aránylag könnyebb a védekezés, amelyek közül az alábbiakat ajánlom:

• Hang- és ultrahang riasztó készülékek kihelyezése a táblákra – naponta több alkalommal történő személyes megjelenéssel lehet csak hatásos,
• Személyes terület átjárás és riasztás napközben,
• Hivatásos vadász, mezőőr vagy vadász sörétes fegyverből leadott lövéssel történő riasztása,
• Járművel történő terület bejárás -riasztás.

A madárijesztők, szalagok, dobozok, stb. kihelyezése…”halottnak a csók”…

A riasztást a vetéstől a kukorica keléséig kell folytatni.

A hanggal történő riasztás tervezéséről időben „illik” az illetékes vadászatra jogosultat tájékoztatni, mert az akkor aktuális őzbak vadászatát ezek a durranások megzavarhatják.

Tisztelt B. Tibor! Köszönöm kérdését és remélem, hogy tudtam Önnek segíteni és a hatásos védekezés következtében idén a varjak nem okoznak az előző évekhez hasonló károkat.

A második:

V. Sándor levele:  A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Veszprém  Megyei Szervezete február 19-e és 27-e között három városban tartott szakmai  előadást ,,Gazdatájékoztató fórumsorozat” címmel Veszprémben, Pápán és Devecserben.

Az egyik fórumon én is részt vettem, mivel az egyik napirendi pont a vadkárok voltak, amire én csak ezért mentem el, de sajnos bosszúság és csalódás volt a vége. Azt vártam, hogy a mindenütt hangoztatott „rendeződtek és rendeződnek a felek közötti eddigi nagy ellentétek a vadkárok miatt a két éve hatályba lépett új vadászati törvény és a közeli jövőben megjelenő új vadkárfelmérési útmutató segítségével” kijelentés valós helyzetet takar, azonban ebben csalódtam.

A megjelent gazdák és képviselőik többségének véleménye sajnos az volt, hogy nem kártérítést akarnak, hanem a vadkárok megszűnését. Ők a mezőgazdasági termelést választották és ennek hasznát szeretnék élvezni, nem pedig a vadászokkal harcolni és hónapokig-évekig a jogos vadkártérítésért „kuncsorogni”.

Tisztelet a kivételnek, de a vadásztársaságok „hülyére veszik” a gazdákat, mivel a gazdák többsége nem vadkár szakértő, nem jogász, így a vadásztársaság képviselője szakismeretével nagyon sok esetben visszaél (meg kell jegyeznem, hogy a sok felszólalásból már látszott, hogy egyre többen kénytelenek „lapozgatni” a vadkárokkal kapcsolatos jogszabályokat).

Nagyon nagy problémát jelent a jelenlegi vadkár eljárás időigénye, mert ennek a jogszabályban leírt betartása esetén hetek telhetnek el a bejelentéstől a megegyezésig, nem beszélve az ügy bíróságra kerüléséről és ez a körülmény nagyon sok esetben a vadkár után megmaradó és még betakarítható termény elvesztését is jelentheti.

Az eddigi tapasztalat az, hogy a gazdák leggyakoribb gondja az, hogy mérlegelniük kell:  betakarítsák-e a terményt annak ideális idejében – amivel a vadkár bizonyíthatóságát veszélyeztetik (legtöbb esetben el is veszítik) -, vagy várják meg a kárszakértési eljárást és pereskedjenek a vadásztársasággal (miközben nőhet a vadkár és romolhat a termés minősége és romolhatnak a betakarítási körülmények is)?  A lényeg az, hogy a gazdák nem értenek egyet a vadkár eljárás jelenlegi törvényi szabályozásával és szeretnék ennek módosítását elérni.

A megjelent gazdák és a tájegységi fővadász is egyetértettek abban, hogy jelenleg túl sok a vad – a vadállomány túlszaporodott – és különösen a nemzeti parkos területek vadgazdálkodásával voltak elégedetlenek a gazdák – aminek többen, megemlítve a vadászatra jogosultakat – hangot is adtak.

A vadkár volt az előadás csali témája, egyértelműen emiatt telt meg az előadótér. Ez is sok mindent elmond a helyzetről.

A fórumon sajnos bebizonyosodott, hogy a térségben a vadkár kérdésben nincs mindenütt valós együttműködés a felek között és nagyon sokat kell még tenni ennek megvalósításáért.

Feltételezem, hogy az előadáson elsősorban a problémákkal küzdők jelentek meg és nem tudhatjuk, hogy milyen arányban lehetnek a vadászokkal már együttműködő elégedett (nem nagyon elégedetlen) gazdák.

Tisztelt Szakértő úr! Mindezt azért írtam le, hogy tájékoztassam Önt és a vadkárinfó látogatóit a térségünk jelenlegi vadkár helyzetéről és megköszönném, ha elmondaná véleményét az általam leírtakról.

Tisztelt V. Sándor!

Köszönöm a tájékoztatását és igyekszem röviden leírni véleményemet az olvasottakról.

Elöljáróban üdvözlöm a NAK által szervezett gazdatájékoztató fórumsorozat elindítását és benne a vadkárokkal kapcsolatos tájékoztatási napirendi pontot. Minél többször- és több helyen kerül terítékre a vadkár kérdése, annál közelebb kerülhetünk a felek hosszú távú és kölcsönös megbecsülésen alapuló együttműködéséhez.

Természetes elvárás lenne a vadkárok nélküli mezőgazdasági termelés, azonban a körülmények ismeretében sajnos biztosan állíthatjuk, hogy ez még nagyon sok ideig nem valósítható meg. Ennek akadálya többek között:

• A túltartott vadállomány,
• Az erdőben, mint a legfontosabb élőhelyen lévő sok kerítés miatti élettér-,táplálkozási- lehetőség csökkenése,
• A legtöbb területen elhanyagolt vagy nem megfelelően folytatott vadföldgazdálkodás,
• A vadászatra jogosultak többségénél folytatott egyoldalú vadtakarmányozás (nem azt adnak, amit a vad kíván és szeret, hanem a legolcsóbb takarmányokat),
• Jelenleg azok kezében van az „eltartható” vadlétszám meghatározásában való döntés lehetősége, akiknek csak kevés idejük van a vad elejtésére, érdekük a magas vadlétszám,
• Nem nagyon kerül szóba, de fontos lehet egy községhatáron belül a gazdák vetésforgóinak egymás közötti egyeztetése (pl. ha 1 km2-en belül csak egy kukorica tábla van, akkor szarvasok és disznók jelenléténél nem kell betakarítással tervezni),
• stb.

A vadkárok nélküli gazdálkodás elérése még messze van, azonban addig is fokozni kell a tervszerűen és közösen végzett megelőzések hatékonyságát.

Véleményem szerint a vadkárfelmérési útmutatók megjelenése után a remélhetőleg kötelezővé váló vadkárszakértői végzettség bevezetésével egyre kevesebb alkalommal fog előfordulni a két szakértő által felmért kárérték közötti nagyságrendekkel eltérő különbség. Ez megnyugtató lesz mindkét fél számára.

A vadkár eljárás jelenlegi szabályozásáról alkotott véleményekkel teljes mértékben egyetértek és bízom abban, hogy a legközelebbi törvénymódosításoknál ezek sorra kerülnek és megszűnik a gazdák jelenlegi kiszolgáltatott helyzete. Ezzel a témával egyébként már több korábbi bejegyzésemben is foglalkoztam. Amíg ez nem történik meg, addig is törekedni kell a feleknek a minél korábbi békés megegyezésre. A vadkárfelmérési útmutatóban is megfogalmazásra került és a két kamara a minisztériummal egyetértésben is támogatja a minél alacsonyabb szinten (akár szakértők igénybevétele nélkül is) történő megegyezéseket. Ennek egyik lehetséges alternatívája a mediátorok igénybevétele.

Igazából még nem állnak rendelkezésre adatok arról, hogy az országban az új vadászati törvény hatályba lépését követően az elmúlt két év során milyen arányban lehetnek a vadászokkal együttműködő gazdák.

Az biztosan állítható, hogy a jogalkotók, a kamarák, a felek– köztük avadkarinfo.hu is – azon munkálkodik, hogy a vadkárok rendezése hosszú távon a két fél minél korábban történő megegyezésével záruljon.

Tisztelt V. Sándor! Kérdésére a fenti véleményemet tudtam elmondani. Nagyon szeretném, hogy a leveléből kiérződő elkeseredett és pesszimista érzés minél előbb megváltozzon, ami a hatékony és közös megelőzésnek (és természetesen az alacsonyabb vadlétszámnak) köszönhetően a vadkárok csökkenésében és a megegyezések számának növekedésében jelentkezni fog, hiszen mindannyian ezt szeretnénk.   

Prencsok János