Az Országos Magyar Vadászkamara Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottsága 2019. szeptember 05-én vadgazdálkodási konferenciát szervezett Kápolnásnyéken a DFT Eseményközpontban „A nagyvadgazdálkodás aktuális problémái és megoldásuk lehetőségei” címmel.
A kerekasztal beszélgetés meghívott résztvevői: prof.dr. Csányi Sándor, prof. dr. Náhlik András, Fehér Péter, Nyúl András, Kozma József, dr. Bleier Norbert, moderátor: dr. Varga Gyula.
A beszélgetés fő vonalai a vadlétszám becslés, a vad létszáma és a sertéspestis vadgazdálkodási hatásainak ellensúlyozása voltak. Tekintettel arra, hogy az egyre elviselhetetlenebb vadkár legfőbb oka a túltartott nagyvadállomány, ezért a vadkárinfo is megkülönböztetett figyelmet fordított a konferencián elhangzottakra.
A résztvevők a különböző kérdésekben kialakíthatták a saját véleményüket. Az alább leírtak a vadkárinfó önálló következtetései a látottak- és hallottak alapján, amelyet bármikor szívesen megvitat.
A konferencián elhangzottak a teljesség igénye nélkül a következők voltak:
dr. Jámbor László az Országos Magyar Vadászkamara elnöke köszöntőjében üdvözölte a résztvevőket és rögtön az első percekben a vadgazdálkodásban és a vadászatban meglepő őszinteséggel mondta el a következőket (nem szó szerinti idézet, azonban a lényeg benne van):
Az Elnök Úr személyesen- és a Kamara is tudja és elismeri, hogy a vadlétszám országos szinten is elérte azt a határt, amely tovább nem tartható és ennek a folyamatnak a megállításáért és a vad létszámának csökkentéséért azonnal cselekedni kell. A vadászatra jogosultak vadgazdálkodása nem megfelelő, amelyet törvény és rendelet szabályoz, mi szerint csak az élőhely vadeltartó képességének megfelelő vadsűrűség tartható fenn. Akkor, amikor a „zöldek”-, az„állatvédők”-, sokan a lakosságból-, a vadkárt szenvedettek-, a belterületen egyre nagyobb számban megjelenő vadtól félő lakosok- és a különböző médiák állandó támadásban vannak a „vadászok” ellen, nem engedhető meg a kezelhetetlen mennyiségű nagyvad sem az erdőkben, sem a kül- és belterületeken.
A Kamara sürgősen megteszi azokat a lépéseket, amelyek ezt az elhatározást és kinyilvánított szándékot szolgálják. A kongresszus is azért választotta a vadlétszám becslést és a meglévő vad létszámának tárgyalását aktuális és legfontosabb témájául, mert ezeknek tudományos- és gyakorlati elemzése-, majd útmutatása nélkül a vadlétszám csökkentése felelőtlenség lenne.
A konferencia végén Elnök Úr megköszönte a résztvevők előadásait és hozzászólásait, majd még egyszer összefoglalta a Kamara előzőekben ismertetett álláspontját ebben a kérdésben és határozottan kinyilvánította szándékát a kialakult helyzet sürgős megoldásának kezdeményezésére.
Bors Richárd az „Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás” szakmai igazgatója köszöntötte a konferencia résztvevőit.
dr. Varga Gyula a Vadgazdálkodási és Vadvédelmi bizottság elnöke, a kongresszus moderátora vitaindító beszédet tartott és a kerekasztalhoz szólította a meghívott résztvevőket.
prof. dr.Náhlik András előadásában bemutatta a légi fotókkal fedett- és nyitott terepeken történő vadlétszám becslés módszereit és eredményeit. Minden bizonnyal a jövő becslései ezekkel- vagy ennél is újabb és modernebb eszközökkel fognak megtörténni, de most még a mában vagyunk és az esetleges költségek- (ma kb. br. 55 eFt/repült óra) és aránylag nagyobb pontossága miatt (amelyet nem biztos, hogy most minden vadgazdálkodó tudni- és tudatni szeretne) a legtöbb jogosult egyenlőre valószínűen nem fog igénybe venni.
A hozzászólók a jelenlegi egy időszak helyett két más időszakban történő becslést javasoltak (tavasz és bőgés környékén, de nyilván ez a szarvasra vonatkozhat). Egy hozzászóló a hivatásos vadászok megfigyelési adatain alapuló vadlétszám becslést tartotta a legmegbízhatóbbnak. Ezt a gondolatot fűzte tovább egy másik hozzászóló azzal, hogy csak a teljes munkaidőben vadgazdálkodási feladatokat ellátó hivatásos vadásznak van ideje megfelelő mennyiségű megfigyelést végezni a megbízható adatok szolgáltatásához (nincs mellékállás, családfenntartás miatti kényszer mellékkereset, „csicskásmunka”,stb.). A legtöbb erdőgazdaságban is ma már kerület vezető erdész – vadász beosztások vannak, ahol szintén kevesebb a hivatásos vadászi munkára fordítható idő. Sajnos a számokat utólag a jelentések kitöltésekor (a más szakmai képesítésű „főnök” vagy hozzáértő, de az „egyéb okok miatt „javító” főnökök is nagyon gyakran „módosítják”. Bízzunk abban, hogy ez a régi tendencia és gyakorlat meg fog változni, mert a Kamara által eldöntött változtatási célnál a területen élővad létszáma a legfontosabb induló adatnak tekinthető.
Összességében „tutira” ajánlott és minden vadászterületen alkalmazható új módszer a vadlétszám becslésre vonatkozóan nálam nem vert gyökeret.
prof. dr.Csányi Sándor előadásában több fontos és aktuális témát érintett. A vadászatra jogosultak által évenként leadott jelentések adataiból készített grafikonok – elemzések egyértelműen alátámasztották az állomány növekedését és a vad egyre nagyobb mértékű terjeszkedését. A szarvas létszám minimum kétszerese az eltarthatónak és a térképi ábrákon nagyon jól láthatóak voltak a vad újabb- és újabb területfoglalásai és a megnövekedett, ma már állandónak tekinthető tartózkodási helyei.
A gazdálkodás átalakításához megbízható és részletes ismeretekre van szükség, amelyek megléte erősen megkérdőjelezhető. A feldolgozott adatok ( pl.átlagos hasznosítás, teríték változása, vadászok száma, az egy vadászra jutó teríték, stb.) azt mutatják, hogy az állomány kezelést nem biztos, hogy tudatosan végezzük, ha mégis, akkor ez erősen eltér az előző évtizedekétől és minden mutatónál kisebb – nagyobb mértékű növekedés tapasztalható. A vaddisznó állomány kezelésénél például 1960. év körül a becslés kb. 8 ezer db, és a kilövés is kb. 8 ezer db. A vaddisznó állomány létszáma 1990-ig (30 év múlva) egyenletesen növekedett és akkor mindkét mutató 40 ezer db körül volt. Amennyiben ezeket az éveket (1990) vesszük figyelembe, akkor azt mondhatjuk, hogy a vaddisznó becsült létszáma (30 év múlva) napjainkban ennek a 2,5 szerese és 100 ezer db körül mozog, ugyanakkor a teríték adat 160 ezer db, ami 4,0-szeres növekedés. Ezek az évenként leadott jelentés adatok (a háttérben) is alátámasztják azt a ma végre kimondott valóságot, hogy a kívánatosnál nagyságrendekkel magasabb a vaddisznó állomány Magyarországon. Majd az ASP javít ezen? Ne várjunk erre, inkább „VADGAZDÁLKODJUNK!”ahogyan azt a jogszabályok előírják és az új „átalakult gazdálkodás” megkívánja. Ezt a vadászati hatóságnak sürgősen elő kell írnia, a vadászatra jogosultaknak pedig végre kell hajtaniuk!
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a különböző kimutatások csak a vadgazdálkodási jelentések számainak felhasználásával készülhetnek (bizonytalan becslési- és kilövési adatok), de a megállapításokat viszont a különböző indikátorokból a saját bőrünkön tapasztaljuk – pl. vadkárok, gépjármű – vad ütközések, a vad terjeszkedése, a belterületen megjelenő és állandóan ott tartózkodó vad -stb.).
Fehér Péter egyéni vállalkozó véleményem szerint kiválóan összefoglalta és jellemezte a vadlétszám mai állapotát az indulástól napjainkig. Ezt a folyamatot az általa készített összefoglaló érthetően és logikusan ábrázolta, amelynek legfontosabb megállapításai a következők voltak:
A fentebb idézett megállapításokat a vadkárinfo különböző bejegyzéseiben folyamatosan leírtam és le fogom írni addig, amíg nem tapasztaljuk a megoldásokra tett központi intézkedéseket.
A hozzászólásban a továbbiakban bemutatásra került a vadászatra épülő szokások- és gazdálkodás egyre jobban kimutatható változása, amely a mostani viszonyokhoz igazodó átalakítást igényelne. Azt, hogy hogyan történjen a gazdálkodás-vadgazdálkodás átalakítása, még kevesen tudják (ha tudja egyáltalán valaki). Ez a feladat, ezt kell nagyon sürgősen megoldani!
A konferencia összefoglalásaként véleményem az, hogy a meghívottak és a hozzászólások egyértelműen bemutatták a jelenlegi állapotot a vadkárbecslés megbízhatóságáról, a vadlétszám – vadsűrűség helyzetét és azt az igényt, hogy sürgősen egy megbízhatóan átalakított gazdálkodás megkezdésére van szükség, amely biztosítja a vadászatra jogosultak biztonságos fennmaradását és ami megnyugtató eredményeket hozhat a vadkárok csökkenésében, a belterületi vad eltávolításában és a lakossági nyugalom és bizalom visszaállításában egyaránt.
dr. Jámbor László az Országos Magyar Vadászkamara elnöke kinyilvánította a Kamara azon akaratát, hogy sürgős lépéseket tesznek a jelenlegi tarthatatlan állapot megszüntetésére.
Végre látszik egy kis fény az alagút végén!
Üdvözlettel: Prencsok János