Szeretettel köszöntöm a vadkárinfó Olvasóit és Követőit!

Amint a címből is olvasható, ebben a bejegyzésben egy tanulságos történetet szeretnék megosztani elsősorban a földhasználókkal, de hasznos lehet a vadászatra jogosultaknak is. A leírás során igyekszem röviden, egyszerűen és mindenki számára érthetően fogalmazni, mert a bejegyzés nem tudományos értekezésnek készült.

Egy földhasználó 2019. év őszén 25 ha-on repcét veteményezett. Erről július hónapban levélben értesítette a vadászatra jogosultat és kérte, hogy a vadkárelhárítással kapcsolatos teendők megbeszélésére egyeztetett időpontban üljenek le. Kérte ezen felül, hogy a kelés után a területeken végezzenek fokozott vadkárelhárítási tevékenységet, valamint a növény beállása után végezzenek állapot felmérést, tőszám becslést. A repce szépen fejlődött, de a vadászatra jogosult nem válaszolt. A földhasználó 2019. november 10-én újabb levelet írt a vadászatra jogosultnak, amelyben felsorolta azokat a táblákat, ahová repcét és őszi búzát vetett, valamint értesítette, hogy a vad megkezdte a növények rágását és a terület taposását. Sürgette a vadászatra jogosultat az elengedhetetlen tőszámbecslés közösen történő elvégzésére és az állapotok rögzítésére. Válasz ezután a levél után sem érkezett.

2020. január 09-én a földhasználó ismételten kérte a vadászatra jogosultat, hogy jelöljön ki egy hivatalos kapcsolattartót, akivel 5 napon belül a tőszámbecslést el tudják végezni.Tekintettel arra, hogy válasz ekkor sem érkezett, ezért a károsult 2020. január 24-én írásban kérte az illetékes Jegyzőt, hogy rendeljen ki egy szakértőt az előzetes károk felmérésére.

A kirendelt szakértő 2020. február 06-án a kijelölt területeken elvégezte az előzetes vadkárfelmérést (és természetesen a tőszámlálást is). A szemlén a vadászatra jogosult nem jelent meg.

A földhasználó a repce beállása után 2019. október 25-én készített néhány felvételt az akkori növény állapotról, amelyekből látni lehet azok fejlettségét, azonban a másik fontos információ, az induló tőszám sajnos nem ismert. Tekintettel arra, hogy a földhasználó minden táblában egyforma technológiát alkalmazott és ugyan olyan anyagokat használt (vetőmag, műtrágya, vegyszer, stb.) valószínűsíteni lehet egy kárt nem szenvedett- és egy károsult tábla induló hasonlóságát, de sok más egyéb tényező (talaj, kitettség, időjárás, stb.) miatt minden kétséget kizáróan megegyezőnek nem lehet tekinteni.

 Az alábbiakban képekkel és egy kis szakmai magyarázattal ismertetem a felmérés eredményét:

2019. október 25-i felvétel. A repce fejlettsége és tőszáma jónak tekinthető.

A tábla állapota 2019. október 25-én és 2020.február 6-án. 

A kavicsos talaj mellett (gyengébb volt, mint a többi) a legnagyobb vadkárt szenvedett tábla.

Ennyi vadnyom mellett csoda, hogy maradt még repce.

Ahol nincs vadnyom, ott nem kell keresni rágott és taposott növényeket.

A település határán nem volt károsítás

A mintaterületek is igazolták, hogy a lakott területek szomszédságában nem volt vadkár.

A különböző kárformák (mennyiségi és minőségi károk):

Mintaterületek összesített adatai 1 m2-en.

A táblázat adatainak tanulmányozása után megállapíthatjuk, hogy 50 % feletti ép tő egy táblában sem maradt. Annak örülhetünk, hogy a mennyiségi kár (halott növény) csak egy táblánál haladta meg a 10 %-ot. Most február elejét írunk és még legkevesebb 1 hónapig várható a rágás-taposás és az eddigi „vadkármegelőzési tevékenység” (majdnem semmi!) esetén (enyhe idő, süppedő-sáros talajviszonyos hetek jöhetnek) a károsítás mértéke elérheti a „kitárcsázás” szintjét.

A végleges kárfelméréskor sajnos nem alkalmazható az a módszer, hogy egy táblán belül a kármentes részből is és a károsított részből is learatunk egy-egy hektárt és a különbség a„vadkár”, mert ezekben a táblákban (kivéve az eddigi 1 db kármenteset) nincs kármentes rész.

Nagyon fontos, hogy az előzetes kárfelmérés során vegyük külön a mennyiségi- és minőségi károkat, mert a minőségi kár nem „ép” és nem „halott” növény. A rágottakból a repce nagyon jó regenerálódó képességére tekintettel még lehet magot hozó egyed. Ennek mértékét (összehasonlítva az ép növényekkel)mintaterületek felvételével a végleges felmérés során kell meghatározni.

Az előzetes kárfelmérés során megállapított mennyiségi károk is a végleges kárfelmérés során kerülhetnek megállapításra.

A leírt esetből az alábbiakat ajánlom figyelembe venni:

• Minden vetés előtt (őszi és tavaszi) küldje el a földhasználó a vadászatra jogosultnak a vetéstervet és egyeztessék (lehetőleg írásban) a két fél tennivalóit  a vadkárelhárításban.
• Amennyiben a földhasználó kérésére nem történik meg rövid időn belül az egyeztetés – esetünkben az állapot felvétel -, ne várjunk hónapokig a másik félre, hanem végezzük el magunk (vagy szakértővel), esetleg a Jegyző bevonásával. Itt több hónap telt el a kéréstől (állapot felvétel optimális idejétől)  a Jegyző által kirendelt szakértő helyszíneléséig.  Hasonló lehet a körülmény az aratás előtti végleges vadkárfelméréskor is. 5 nap!
• A rendelkezésre álló információk szerint egyik fél sem folytatott megfelelő vadkárelhárítási tevékenységet. A felek között a kapcsolat „nem megfelelő”.  Hosszú távon elviselhető vadkárhelyzet csak a két fél jó kapcsolata esetén valósítható meg.  

Bízom abban, hogy a leírt kártörténetből sok Olvasómnak és érintettnek tudtam tanácsot vagy segítséget nyújtani (inkább mások hibájából tanuljunk!).

A korábbi bejegyzésemben történt kérésemnek megfelelően érkeznek a vadkárbecslést végzőkkel kapcsolatos észrevételek és panaszok, amelyeket összegezés után, a megfelelő helyekre továbbítani fogok.   

Üdvözlettel: Prencsok János  (vadkárinfó)