Szeretettel köszöntöm a vadkárinfó Olvasóit és Követőit!
A FEHOVA kiállítás és vásár ismét helyet adott a „Vadgazdálkodás időszerű kérdései” címmel megtartott, immár hagyományosnak nevezhető konferenciának.
A vadkárinfo is természetesen ismét részt vett ezen a szakmai rendezvényen és beszámolunk az ott elhangzottakról, különösen a néhány „várva – várt” fontos bejelentésről.
A kiállítás építkezései miatt a konferencia nem az eddigi szokásos helyén volt meghirdetve, hanem a G pavilon VIP II. teremben. A terem megtalálása 1-2 üres kör után már nagyobb feladatnak tűnt, de végül is a mi kis csoportunknak szerencséje volt, mert az egyik vadászkolléga magával hozta a hannoveri vérebét, amelynek egy meghívóval szimatot adtunk és ezután simán felmentünk egy ajtó mögé rejtett lépcsőn (vagy a mellette lévő liften) az emeleten megbújt terembe. Időközben hozzánk csatlakozott két kamarai fontos személy is, mert előtte Ők sem találták a rendezvény helyét. A szokásos kávé-üdítő-süti fogadás után helyet foglaltunk (már akinek jutott, mert kb. a résztvevők 30-40 %-a állt az előzetes regisztráció ellenére). Én személy szerint örültem a megnövekedett létszámú érdeklődőnek.
A konferenciát Győrffy Balázs elnök úr egyéb elfoglaltságai miatt Luzsi József NAK alelnök úr nyitotta meg.
Alelnök úr a megjelentek üdvözlése után megtartotta nyitóbeszédét, amelyben három fontos témát emelt ki: a vadkárt, a sertéspestist és az egyenlőre még „kopogtató” madárinfluenzát. Elmondta, hogy a meghívott előadók mindegyikről bővebben fognak szólni.
Ez után Zambó Péter úr az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára tartotta meg nyitóbeszédét.
Államtitkár Úr hangsúlyozta, hogy hazánk vadállománya kiemelkedő értékű természeti kincs, melynek megőrzése és gyarapítása közös felelősségünk.
Vadgazdálkodásunk célja, hogy a vadállományt is „megújuló természeti erőforrásként” kezeljük, ezért nagyon fontos az, hogy egészséges és jó genetikai értékekkel rendelkező vadállományt tartsunk fenn hazánkban (meg kellene szüntetni a gazdálkodási kényszerhelyzetet! – kell a bevétel a talpon maradáshoz). A változó környezeti viszonyok érintik hazánkat és így a vadon élő állatok élőhelyét is. Az élőhely megóvása érdekében szükség van az ágazatok közötti együttműködésre és ez lehetővé teszi az ökológiai szempontú vadgazdálkodást, az élőhely-fejlesztési programok megvalósítását, a vizes élőhelyek megóvását és az inváziós fajok szükség szerinti visszaszorítását. A korszerű vadgazdálkodásban a természet és az élőhely védelme a mindennapi munka része!
Legfontosabb megvalósítandó célként az ágazatok összefogását emelte ki, mert a szakterületek előre haladásának, egymás segítésének és eredményes gazdálkodásának útja csak így valósítható meg (mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás, halászat). Kiemelte, hogy a 2021. évi Egy a Természettel kiállítás ennek az összefogásnak nagyon jó példája lehet.
A tárcán belül kineveztek egy államtitkár helyettest, Szentpéteri Sándor erdőmérnököt, aki az erdő-, a vad- és a halgazdálkodás, valamint az agrárgazdálkodás alapjait jelentő termőföld kezelésével kiemelten fog foglalkozni.
A vadkárinfó üdvözli Zambó Péter úr erdőkért és földügyekért felelős államtitkári kinevezését, mert erre a vadgazdálkodást gyökereiben érintő feladatra végre olyan szakember került, aki hosszú ideje munkálkodik az erdőkért, a gyakorlatból ismeri ezt a szakterületet és tudásával, határozottságával híven szolgálhatja együtt az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás ügyét. Megkockáztatom azt a jóslatomat, hogy Zambó Péter államtitkár úr lehet az a minisztériumi vezető, aki (meggyőződésből) megteszi az első lépést az erdők minőségét – és a vadlétszámot jelentősen befolyásoló erdővédelmi kerítések növekedésének megállítására. A kerítések vadlétszámot befolyásoló hatását mindenki ismeri, akik mernek (egymás között) beszélnek is róla, de tenni eddig senki nem akart, de legfőképpen nem mert.
A kerítések csökkentésének, majd megszűnésének általunk javasolt lehetséges útja:
A kerítések mennyiségének csökkentését természetesen a megemelt kilövésekkel (előző évihez viszonyítottan)-, a kötelező élőhely fejlesztésekkel – (vadlegelők, vadföldek, takarmányozás, stb.) és a felek egyeztetett és közös vadkármegelőzési tevékenységével együtt lehet eredményesen megoldani. Ennyit a jóslatról (álomról?).
Ezt követően az Országos Magyar Vadászkamara elnöke, dr. Jámbor László úr mondta el megnyitóját.
Beszédében Elnök Úr megtette a nap legfontosabb bejelentését:
Elnök Úr az elmúlt évben a sukorói konferencián tett kijelentését megismételte és határozott ígéretet tett annak az OMVK – általi képviseletére, amely azt tartalmazta, hogy a Kamara minden tőle telhető lépést megtesz a vadlétszám csökkentésére (beszámolunk az első lépésről). Megjegyezte azt, hogy az ASP folytatja a vadlétszám csökkentést a vaddisznóknál, de ugyan úgy csökkenteni kell a szarvas létszámát is, ezt pedig a vadászoknak kell elvégezni.
Példákkal illusztrálta a Cseh és Szlovák megtett intézkedéseket a vadlétszám csökkentésére és kérte a magyar vadászatra jogosultakat, hogy vegyék komolyan az OMVK-nak jobbító szándékú kérését a vadlétszám csökkentésének immár elengedhetetlen indítására (pl. ez évi kilövési tervek).
A következő fontos bejelentése az volt, hogy 5 – 5 fő (talán kamaránként) megkezdte a vadkárszakértőkkel való foglalkozást (találgatás: ez kiterjedhet a vadkárszakértők képzésére, ellenőrzésére, bejelentések („vadkár maffia”) kivizsgálására?)
Fontosnak tartotta kiemelni aggodalmát az ASP-vel kapcsolatosan. Szerinte nem történik a súlyának megfelelő mélységű foglalkozás ezzel a betegséggel és a különböző „indokokkal” elrendelt konténeres gyűjtéssel kapcsolatosan is nagyon sok probléma merült fel.
Összefoglalva: az Elnök Úr megnyitójában elhangzottakból sokkal többet-, értékesebbet- és előre mutatóbbat kaptam, mint amit előzetesen vártam. Az OMVK a vadkárinfó korábbi megkereséseire csupán egy alkalommal válaszolt, azt köszönjük.
Előadások
Bors Richard az Egy a Természettel Nonprofit Kft. tájékoztatást adott a Kiállítás aktualitásairól.
Számokkal alátámasztott példákat mutatott a Kiállítás kapcsán már megtartott rendezvényekről és a tervezettekről, valamint a jövő évig megvalósuló beruházásokról. Kérte a jelenlévőket, hogy támogassák és segítsék a Kiállítás minél sikeresebb és eredményesebb megtartását.
Dr. Vajda Lajos Nébih igazgató főállatorvos az Országos Járványvédelmi Központ vezetője az afrikai sertéspestis hazai megjelenésének eddigi- és várható alakulását és a felmerülő feladatokat ismertette.
Számokkal, képekkel és videóval bemutatta a betegség útját az indulástól a Magyarországon való eddigi megjelenéséig. Ecsetelte a kerítések és vadbefogók jelentőségét. A jelenlévők, a vadgazdálkodásban érintettek (a házi sertéseket tartók is) nem éreztek megnyugvást az ASP várható terjedésével kapcsolatosan.
Kovács Ferenc az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztály vezetője elsősorban a tájegységi fővadász rendszer tapasztalatairól beszélt.
Főosztályvezető Úr elmondta a tájegységi Fővadász rendszer 2017. január 1-i indulásának előzményeit, felépítését, céljait és eddigi eredményeit.
A vadkárinfó nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy a kiemelt csoportok (témák) között helyet kapott a vadkár munkacsoport, amely a képen olvasható részfeladatokkal foglalkozik. Remélhetőleg a csoportban helyet kaptak azok a szakemberek is, akik vettek már részt vadkárok helyszíni felmérésében és tapasztalták a jelen lévők vadkárokkal kapcsolatos megnyilvánulásait, észrevételeit, az ott felszínre kerülő problémákat ismerik.
Megjegyzés: Kovács Ferenc főosztályvezető úr volt az egyetlen, aki a vadkárinfót partnernek tekintette és minden megkeresésére korrektül válaszolt. Szerettem volna személyesen is megismerkedni Vele, de sem a standnál, sem az előadások után nem tudtunk találkozni.
Bajdik Péter az OMVK főtitkára a vadászjegy váltásról, az új vadászkártya bevezetéséről, valamint a kiemelt kamarai programok aktualitásáról beszélt előadásában.
A 2020-as év legfontosabb feladatának a tagok kapcsolattartásának megkönnyítését segítő eszközök és programok beszerzését és azok működésének megindítását nevezte meg. Tájékoztatást adott még a pályázatok eredményéről, a felhasználási területekről. A vadkárinfót legjobban „lelkesítő” és legnagyobb örömet szerző támogatási felhasználás hely a vadászterületek évelő vadföldjeinek rendkívül magas művelendő területe. Csak így tovább!
Dr. Kovács Gyula tudományos főmunkatárs a NAIK Erdészeti Tudományos Intézettől a nagyvad erdőre gyakorolt ökológiai hatásának monitoring rendszerű vizsgálati lehetőségeit mutatta be.
Ismertette a vizsgálatok eredményét és megállapításait, amelyek közül néhány:
Az erdőművelési módszerekkel csak alacsony vadsűrűség esetén védhető meg a rágástól az újulat.
Magas vadsűrűség esetében szinte valamennyi fafaj az erdőszerkezettől függetlenül egyaránt a vadrágás áldozata lesz, ami minden más környezeti tényezőt felülír, ezáltal a felújulást befolyásolják.
A hosszútávú természetközeli erdőgazdálkodás kizárólag alacsony vadsűrűség mellett lehetséges.
Előadásának számomra legfontosabb megállapítása a képen olvasható! HATÁS !
Dr. Katona Krisztián egyetemi docens a SZIE Vadvilág Megőrzési Intézettől a „Vadhatás monitoring jelzőrendszer a nagyvadállományok szabályozásához” címmel tartotta meg előadását.
Docens Úr nagyon érdekes és számomra új megközelítésben vizsgálta a vadhatást, amelynek megítélése csupán azon múlik, hogy „kinek a szemszögéből vizsgálunk egy jelenséget”. Így beszélhetünk negatív és pozitív vadhatásról, ahol a vadászatra jogosult részéről „többségében” pozitív vagy kedvező a vadhatás (pl. van ami rágjon, kevesebbet kell takarmányoznom, a fiatalos közelében könnyebben lőhetek vadat, stb.), míg az erdőgazda részéről „többségében” negatív vagy kedvezőtlen a vadhatás (pl. lerágja a kikelt csemetét, nem tudom befejezni az erdősítést, többletköltségem keletkezik, stb.).
Vizsgálta, hogy mekkora vadállomány sűrűség mellett (egyed/100ha) nőhet jelentősen a kedvezőtlen vadhatás és ezt számokkal be is mutatta.
A vadkárinfó nagyon értékesnek, érdekesnek tartja ezt az utóbbi két előadást…de!
A két előadásban egyszer sem láttuk leírva és egyszer sem lett megemlítve ez a bűvös szó, hogy „BEKERÍTETT” erdősítés/újulat. A vizsgáltok milyen nagyságú össz. területet érintettek? Azon belül mennyi volt a kerítésekkel körbevett fiatalos területe, azok milyen eloszlásban voltak? Ezek nyilván nem szolgálhattak táplálékul és így nőtt a nem bekerített fiatalosokban (kikelt csemetékben) keletkező kár mértéke azonos vadlétszám mellett? Csak egy kérdés…
Figyelmébe ajánlom annak a szakembernek vagy tudományos munkatársnak, akit esetleg gondolkodásra késztet a következőket:
Vizsgáljuk meg egy nagyobb területen 10-20-30 évre visszamenőleg, hogy mennyi volt az erdő, milyen volt a fafaj- és korosztály összetétel, mennyi volt a jelentett vadlétszám (ami tudjuk, hogy bizonytalan lábakon áll, de más nincs), mennyi volt a nagyvad kilövés (ez majdnem pontos lehet), mennyi km kerítés épült, hány ha fiatalos volt bekerítve, mennyi volt az erdei- és mennyi a (pl. 1-2 km-en belüli) mezőgazdasági vadkár? Úgy gondolom, hogy igen egyértelmű és elgondolkodásra késztető adatokat kapnánk.
Véleményem szerint igen hasznos és új információkkal szolgáló volt a konferencia és köszönjük a NAK-nak a megrendezést, az előadóknak pedig az előadásokat.
Találkozunk jövőre az új konferencia teremben!
Az előző bejegyzésemben történt kérésemnek megfelelően érkeznek a vadkárbecslést végzőkkel kapcsolatos észrevételek és panaszok, amelyeket összegezés után, a megfelelő helyekre továbbítani fogok.
Üdvözlettel: Prencsok János (vadkárinfó)