T. Sándor és másik négy erdőgazda a következő kérdést intézte a vadkarinfo.hu szerkesztőjéhez:„Hogyan kaphat kártérítést a vad által elfogyasztott makk miatt az erdőgazda?”
A feltett kérdésre a 2019. 02. 03-i bejegyzésemben http://vadkarinfo.hu/2019/02/03/hogyan-kaphat-karteritest-a-vad-altal-elfogyasztott-makk-miatt-az-erdogazda/ válaszoltam úgy, hogy egyéb vadkármegelőzési-és védekezési módszer mellett ismertettem azt a vadkárfelvételi (becslési) eljárást, amelyet ennél a kárformánál a szakértők alkalmaznak(hatnak).Tölgyes-cseres-bükkös erdőknél, amelyekben vad él, természetes jelenség az, hogy a vad táplálkozik a lehullott makkból. Az is igaz, hogy abból a makkból, amit elfogyasztott a vad, már nem lehet újulat. AZ ERDŐ, A FÁK, A LÁGYSZÁRÚAK, AZ ÁLLATOK ÉS A MADARAK eddig is és ezután is elválaszthatatlan egységet alkotnak!
I. rész
Kérdés:
milyen mértékben és értékben felelős a vad (vadászatra jogosult) a felszedett makkért?
Az alábbiakban kifejtem véleményemet többek között a jelenleg alkalmazható becslési módszerekről, a vadlétszámról, a vad táplálkozási lehetőségeiről, a kerítésekről, a véghasználat módjáról és az ettől is függő alávont felújítási kötelezettségről, a két érintett fél együttműködési lehetőségéről és annak fontosságáról. Tekintettel arra, hogy a felsoroltak mindegyikéről külön-külön könyvek és tanulmányok is megjelentek neves szakemberek tollából, ezért én csak érintőlegesen tárgyalom azokat annak érzékeltetésére, hogy milyen sok körülmény van hatással a vad által felszedett makk mennyiségére.
A vad által elfogyasztott makk mennyiségének vizsgálata-felmérése:
Esetünkben erre az eljárásra azért van szükség, mert tudnunk kell(ene)azt, hogy mennyi az a darabszám, amelyet etalonként (viszonyítási alapként) vehetünk figyelembe a végleges kárfelmérés alkalmával. Az első bizonytalanság már itt jelentkezik. A makk nem egy nap alatt hullik a földre, az első és utolsó „pottyanás” között bizony ismeretlen számú nap is eltelhet, ami bizonytalanná teszi a felmérés időpontjának megválasztását. Korai időpontban még nagyobb mennyiség a fán lehet, ami az előzetes becslés után hullik csak le, későbbi felvételkor pedig már nem találhatjuk ott a vad-emlős-madár-makkszedők (tilos!) által addig felszedett makkot, így a felmérés napján csak egy pillanatnyi állapotot tudunk makk darabszámmalrögzíteni.
A fán december 07-én még mindig látható makk (szélsőséges eset).
A mintapont hálózattal kapcsolatosan most és csak egyszer írom le véleményemet:
Véleményem az, hogy napjainkban sajnos csak nagyon kevés helyen és növénynél (még a szántóföldi kultúrákat is figyelembe véve) lehet- és tudják az állandó mintapontos méréseket elfogadható módon kezelni és alkalmazni.
Összességében véleményem szerint az előzetes kárfelvétel során nem bizonyítható minden kétséget kizáróan az a darabszám vagy százalék (etalon), amelyhez viszonyítani lehet a későbbi becslések adatait, e miatt a becsült és későbbiekben megállapított kárérték nem lehet hitelt érdemlő.
A lehullott makk száma a felmérés időpontjáig nagyon sok ok miatt csökkenhet: emberi makkgyűjtés, vad, rágcsálók,madarak, rovarok, penészedés, stb.
Az őszi előzetes kárfelmérés alkalmával kaptunk egy darabszámot (vagy százalékot) és ehhez a bizonytalan pontosságú (mert csak egy pillanatnyi állapotot jellemez) számhoz kell viszonyítanunk a megmaradt makkot.
Őszi előzetes kárfelmérés képei
Tavaszi előzetes kárfelmérés képei
A mintaterületi képeken is látható, hogy a tavasszal megtalált ép makkból és makkmaradványokból nem állapítható meg, hogy mi vitte el vagy mi fogyasztotta el a hiányzókat – a bizonytalan etalon mennyiséget figyelembe véve? A meglévőket talán el lehet különíteni: ép, csírázó, férges és valami által rágott csoportokra.
Bizonytalanságunkat még fokozza az a jelenség, hogy a szarvas az ép- és a férges makkot is lenyeli és összetett gyomrával lassan megemészti. A vaddisznó kimondottan szereti a férges makkot is, összeroppantja-megrágja és ezután nyeli le. Egy kíváncsi kolléga (a szarvasgyomor tartalmának vizsgálatáról vannak tudományos eredmények is) felvágta az egyik szarvastehén gyomrát és az alábbiakat tapasztalta:
Most nem az a kérdés (ez is fontos!), hogy az összes gyomortartalomnak hány százaléka a makk, csupán azt érzékeltettem, hogy a gyomor sok egyéb mellett tartalmaz egészben lenyelt férges makkot is. Egy esetből nem lehet tudományos következtetést levonni, azonban arra jó, hogy ez is megmutatta, ingoványos talajon tapogatódzunk.
Összegezve az elmondottakat és a látott képeket véleményem szerint kijelenthető, hogy a lehullott makk pontos mennyiségét, majd az elkövetkező hónapokban az etalonnak kikiáltott (rögzített) mennyiségnek a csökkenését előidézők arányát minden kétséget kizáróan megállapítani nem lehet. Amennyiben nem ismerjük a felelősség mértékét, abban az esetben ezért a (vadászatra jogosultnál) kártérítési igény sem érvényesíthető (a napjainkban hatályba lépő törvényi változás szerint kopogtatni lehet a Természetvédelmi Hivatalnál a védett állatok, stb. kártétele miatt is).
A tavaszi előzetes kárfelmérés alkalmával csak az rögzíthető, hogy a mintaterületek adatainak összesítése után- a héjmaradványok mellett (mi rágta azokat?) – hány darab ép- és hány darab csírázó makk maradt hektáronkénti átlagban (amiből lehet(ne) újulat).
Az őszi végleges kárfelméréskor a felvett mintaterületek adatai alapján meg kell állapítanunk a felújítandó területen a jogszabályban előírt, elvárt tőszámhoz képest fennálló állapotot és hiány esetén meg kell nevezni a „felelősöket” és azok felelősségének mértékét (pl.vadkár %).
8. melléklet a 61/2017.(XII.21.) FM rendelethez
Az erdőfelújítás előírásaként tervezhető célállományok:
Gyertyános tölgyesek: Befejezéskori tőszám : 5.000 db/ha (4.000db –legalább ennyi főfafaj)
Tölgyesek : Befejezéskori tőszám : 5.000 db/ha (4.000db –legalább ennyi főfafaj)
Cseresek : Befejezéskori tőszám : 5.000 db/ha (4.000 db –legalább ennyi főfafaj)
Molyhos tölgyesek : Befejezéskori tőszám : 5.000 db/ha (4.000 db –legalább ennyi főfafaj)
„A táblázat megfelelő rovatában szerepeltetett érték az erdősítés főfafajú és a természetességi állapotra vonatkozó alapelvárásnak megfelelő, főfafajként értékelhető elegyfafajú faegyedeire együttesen elvárt összes tőszámot mutatják úgy, hogy azon belül a főfafajú faegyedeknek legalább a zárójelben szerepeltetett mennyiségben jelen kell lenniük a vizsgált területen. A két érték különbözete ennek megfelelően azt jelzi, hogy az adott elegyfafajú faegyedek az erdősítés főfafajú faegyedei jelenlétének értékelése során milyen mértékekig vehetők számításba.”
A fenti rendeletet azért idéztem, mert ebből látható, hogy a felújítandó fiatalosokban hektáronként (egyenletes borításban!) legkevesebb 5.000 db fácskának kell lennie. Ez 0,5 db/m2 !
Amennyiben az őszi végleges vadkárfelmérés során négyzetméterenként átlagosan legalább 0,5 – 1 db ép és egészséges csemete (fácska) található, abban az esetben a felszedett makk miatt vadkárt nem indokolt érvényesíteni!
Az őszi- és tavaszi előzetes vadkárfelmérésnél levezettem, hogy sem a kiinduló és figyelembe veendő tőszám (őszi etalon), sem a megmaradó makkból megbecsülendő vad által okozott kár mértéke (tavasszal db, %) minden kétséget kizáróan nem bizonyítható, ezért a vad általi makkfogyasztás miatt kárértéket a jelenleg ismert és alkalmazott módszerekkel felelősséggel megállapítani nem lehet!
II. rész
A vad által elfogyasztott makk mennyiségét befolyásoló főbb tényezők
Az alábbiakban csak a „felszínt” bolygatva vizsgálom a vadlétszámot, a vad táplálkozási lehetőségeit, a kerítések kérdését, a véghasználat módját és az ettől is függő alávont felújítási kötelezettséget, a két érintett fél együttműködési lehetőségét és annak fontosságát.
Nagyon kényes területen vagyunk. Azt kérem az ebben érintettektől és döntést hozóktól, hogy álljunk egy tükör elé (ahol nincsenek feletteseink, főnökeink, a nagy vadlétszámot kívánó érdekeltek, stb. és saját szemünkbe nézve mondjunk igazat magunknak: több-e a vad annál, amit bevallunk (vadlétszám becslések), amit a terület óriási vadkárok nélkül elviselne, amennyi a vadeltartó képesség lenne – igen vagy nem – ? Amikor a valóságot kimondjuk mindenütt (leküzdve a saját- és mások érdekeit lent is és fent is) és megtesszük az ennek megfelelő lépéseket (még ha azok időnként és helyenként fájdalmasak is lesznek), akkor tudunk csak a fenntartható vadlétszám közelébe érni. Amíg a vadlétszám becslés hasra ütéssel (tisztelet a kivételnek) történik, amíg a vadlétszámtól függ a vadászatra jogosultak fennmaradása (nagyon sok helyen így van, mert kell a bevétel), amíg úgy képzeljük el (és ezt várjuk el) a vadászatot, hogy kiülünk és jöjjön pár órán belül elénk az elejteni kívánt vad (csak ennyi időnk van a vadászatra és amelynek eredményével egyébként el kell számolnunk a meglévő pozíciónk környezetének – mert manapság melyik magas lovon ülő és tehetős emberke nem vadászik?), addig csak szavak-szavak és semmi cselekvés.
Amennyiben kevesebb vad fogyasztja a makkot, abban az esetben több makk maradhat az újulatra!
2. Vadföldek
Sajnálatos módon (néhány vadászatra jogosult kivételével) nem kezeljük súlyának megfelelően ennek a fontos vadgazdálkodási berendezésnek a kérdését. A szakmai követelmények figyelembe vételével (mezőgazdasági-, takarmányozási- és vadgazdálkodási) megtervezett és folytatott vadföldgazdálkodással elérhetjük azt, hogy az év minden szakában a vadászterület minden részén hozzá tud jutni a vad az általunk előállított táplálékhoz, így kevesebb makkot eszik és esetleg nem megy ki, vagy későbben indul a mezőgazdasági kultúrák károsítására. (Akit érdekel és érintett ebben a kérdésben, annak szívesen ajánlom az itt elérhető
(vadkarinfo.hu) 10 éves vadföldművelési tervet.
Korábban például kezeltem úgy vadföldeket (több, nagyobb területű), hogy egy téglalap alakú táblának a két hosszú oldalán tartós kerítést készítettünk és abban úgy követték egymást a takarmány növények (tavaszi, nyári, őszi, téli), hogy fokozatosan át lehetett adni az éppen legelhető és beérett, valamint legnagyobb tömeget adó részterületeket.
Szakszerű vadföldgazdálkodással is csökkenthető a makk felszedésére fordított idő (és kényszer).
3. Etetés
Nagyon fontos a vad takarmányozása. Ennek célja lehet a rendelkezésükre álló természetes táplálék pótlása, helyhez kötés, a fenntartható vadlétszám megemelése, a károsítható területektől minél hosszabb ideig való távoltartás (elterelő etetés), bizonyos tápanyag összetevők pótlása, stb. Sajnálatos módon a vadászterületek többségénél (itt is van kivétel – van annyi ujjam) a vad etetését nem azzal a takarmánnyal folytatják, amelyet a vad szeret vagy kíván, hanem azzal, amihez ingyen vagy olcsón hozzá lehet jutni és így csökkenteni lehet a fenntartási költségeket.
Összegezésként véleményem az, hogy a takarmányozással is lehet és kell is befolyásolni a vad által felszedett makk mennyiségét.
4. Kerítések
Újra egy kényes kérdés. Előrebocsájtom, hogy alapból és szívből ellene vagyok minden erdei- és mezőgazdasági kerítésnek. Sajnálatos módon több tíz éve ez a mókuskerék csak egy irányban forog, mégpedig úgy, hogy egyre több területet kell bekeríteni, mert különben a meglévő vadlétszám mellett nem fejezhető be az erdősítés és sok helyen nem lenne mit learatni.
A nagy ütemben növekvő mennyiségű erdősítést védő kerítés miatt (az erdők 1/5-e be van kerítve) a benn élő vad (ha nem akarnak éhen pusztulni) egyre nagyobb távolságokra vándorol (napjainkban is tapasztaljuk ezt a jelenséget minden élőlénynél) és ott is megjelenik, ahol ezelőtt soha nem tartózkodtak. Ezért nőhetnek a mezőgazdasági károk és ezért kell ott is villanypásztoros- és tartós kerítéseket építeni.
Bács-Kiskun megyében például, ahol ezelőtt soha nem láttak szarvasokat, 35 hektáron tarra rágták a repcét úgy, hogy még az ultrahangos vadriasztó eszköz sem segített.
Megállapításom az, hogy az erdőben egyre nagyobb területeken épített kerítések miatt nő a vad által megevett makk mennyisége.
Sajnos van egy közmondás, amely szerint„egy fecske nem csinál nyarat”…de ennek ellenére kísérletet teszek arra, hogy indítsunk egy országos mozgalmat ezzel a céllal:
MINDEN ERDŐGAZDÁLKODÓ 100 HEKTÁRONKÉNT ÉVENTE BONTSON LE LEGALÁBB 1 HA KERÍTÉST ÉS NE ÉPÍTHESSEN TÖBB ÚJAT, MINT AMENNYIT LEBONTOTTAK!
Abban az esetben, ha magasabb döntési szinten is elismerik, (amennyiben ilyen ütemben folynak a bekerítések vagy inkább elkerítések!), hogy rövid időn belül a mostani vadlétszám töredéke mellett sem lehet kerítés nélkül erdőfelújítást befejezni, talán van remény olyan intézkedések megjelentetésére, amelyek meghozatala után senki nem kényszerül növelni a kerítések mennyiségét, így a vad elől elzárt területek nagyságát.
Megjegyzem, hogy mindez csak a jelenlegi vadlétszám egyidejű (vagy talán inkább megelőző) csökkentése mellett valósítható meg.
5. A véghasználat módja és az ettől is függő alávont felújítási kötelezettség
Az üzemtervben szerepel a véghasználat módja és az ettől is függő alávont felújítási kötelezettség.
Esetünkben az a fontos, hogy a kivitelezési módtól függően hosszabb vagy rövidebb ideig kell védeni a lehullott makkot a vad általi felszedéstől. Az alávont területek védelmének idejénél fontos szerepet kap, hogy pl. a tölgyek és a cser fafajoknál a felújítóvágásos üzemmódban általában 2-3 év alatt, két nagyobb vagy esetleg egy nagyobb és egy szórvány makktermésre tervezzük meg a nyitó- és végvágást.
A lehullott makk minél nagyobb számban történő megvédésének kötelezettsége vagy feladata tarvágásos üzemmódban gyakorlatilag egy év. A lehullott makkot úgy kell megvédeni, hogy abból négyzetméterenként legkevesebb 2-3 újulat legyen (azért nem 1 db, ami 10.000 db/ha, mert így figyelembe lehet venni az esetleg elpusztuló egyedeket is). Régebben szinte csak ezt a módot alkalmazták hazánkban.
Jött egy újabb irányzat – fokozatos felújító vágásos vagy szálalóvágásos felújítás (örökerdő) – amelynek megvalósulása esetén egy erdőrészben egy időben szinte minden korosztály képviselve lenne. Ez nagyon jól hangzik és talán megérthető, azonban azok, akik ezt jóváhagyták, előírják, támogatják (pedig az erdőgazda dönti el, hogy milyen művelési módot választ), nem biztos, hogy igazán átgondolták ennek hazánkban történő alkalmazási lehetőségét. Nyugaton nagyrészt ezt a művelési módot használják az erdőfelújításoknál. Ezért is ad az EU szép támogatási összeget ehhez a felújítási módhoz. Az eddig leírtakból (aki idáig elolvasta) is világosan látható, hogy a jelenlegi vadlétszám és sok kerítés mellett csak nagyon kevesen tudják ilyen módon végezni az erdőfelújítást és sok éven keresztül megőrizni a lehullott makkot a szükséges mennyiségű újulathoz. Tudjuk, hogy a németeknél-osztrákoknál milyen alacsony az erdőkben élő vad hektáronkénti darabszáma (többek között ezért is járnak olyan sokan hozzánk vadászni). Azokban az erdőkben pici gond az újulat megvédése –nálunk nagyon nagy gond, kerítés nélkül szinte lehetetlen.
Lehet társadalmi igény, lehet egyéni óhaj, de a fokozatos felújító vágásos vagy szálalóvágásos felújítási mód hazánkban a jelenlegi állapotok miatt (vadlétszám és kerítések) a legtöbb helyen csak nagy áldozatok árán valósítható meg. Ezt kellene jól átgondolni azoknak, akiket ez illet, fent és lent.
6. A két érintett fél együttműködési lehetősége és annak fontossága
A sikeres erdőfelújítás csak a két fél hosszú távú együttműködése esetén valósulható meg. Mindkét fél számára ismertek a feladatok. A vadászatra jogosult többek között a vadlétszám megfelelő szinten tartásával, a vadföldgazdálkodással, az etetéssel, az elterelő etetésekkel, a vadkárelhárítások folyamatos végzésével és az erdőgazdával előzetesen egyeztetett vadkármegelőzési módszerek, eszközök és szerek alkalmazásával működhet közre. Az erdőgazda az adott körülmények között megvalósítható erdőfelújítási mód megválasztásával, a körültekintően elkezdett felújítással (pl. megfelelően bő makkterméskor), a vadkárelhárításban az előre egyeztetett módon való aktív és kezdeményező részvétellel tud közreműködni a legalább elégséges mennyiségű és minőségű természetes újulat elérésében.
Amennyiben mindkét fél a fentebb leírt módon cselekszik, abban az esetben biztos a siker, biztosan átadható és befejezhető lesz az erdőfelújítás.
Ehhez a munkához mindkét félnek nagyon sok sikert kívánok és egyszer remélhetőleg nem csak álom lesz az alábbi természetes újulat az erdőben.
Kedves Olvasóim! Nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre – akár tetsző, akár nem tetsző vélemények– és kérem, hogy esetleges kérdéseiket, hozzászólásaikat tegyék meg. Amennyiben lesznek olyanok, akiknek tetszik is a bejegyzés, azoknak megköszönöm a megosztást, hogy minél többen ismerjék meg ezt az általam leírt álláspontot a makk vad általi elfogyasztásának vadkárként való kezeléséről.
Prencsok János